Tegnap épp szőnyeget ráztam ki az ablakon, mikor egy fénycsóva hasított bele a sötétségbe. Babonás félelemmel bámultam a lehulló cigarettacsikkre. Vörös, pulzáló életként vágta ketté néhány másodpercre az éjszakát. Csak néztem, a hűlt helyét is, sokáig, ahogy az első ember bámulhatta az első villámcsapást. És utána megáldottam Prométeuszt.
Később eleredt az orrom vére.
Még később lehullott az első hó.
Valami megváltozott.
Miért van az, hogy minden csak két centin múlik?????????
Kezdhetném ott is, hogy nagyon nehéz birtokba venni egy lakást, ami eddig nem a tied volt és ahova eddig látogatóba jártál, illetve később egy szobájáért voltál felelős, és annak rendezgetését sem "állandóra" tervezted. Most meg itt van, három szoba, nagy káosz, és a soha el nem múló érzés, hogy valakinek a dolgai között turkálsz. Pedig az a valaki már te vagy. Hmm...
A két centi a fonott kosárról szól, amit nem bírtam beállítani a sarokba. És a dobozokról, amik hemzsegnek idebent. És pesze nem férnek el. És a könyvekről, amiket még forma szerint is nehéz elrakni, hogy tartalmmi összefüggéseket már ne is emlegessek.
Meg a lakásfelújító kölcsönről, amiről azon nyomban letettem, ahogy kimondták a havi törlesztendő összeget. Erre még gyúrni kell...
Maradnak a kétcentis, kétfilléres ötletek, a kedves emberek fúrókkal, kalapáccsal és a hulladékgyűjtő jó fej bácsija a város mellett.
És a vágy, hogy egyszer majd a saját helyemen leszek itt. Meg a bőrömben is.
Addig itt egy kis poén a ruhavásárláshoz. És még egy nagy "bárcsak"! :)
Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond ez eleget?
Méltán tarthatja hát jogának,
Hogy most megvessen engemet.
De ha sorsom panaszszavának
Szívében egy csepp hely marad,
Nem fordul el, visszhangot ad.
Hallgattam eddig, szólni féltem,
És higgye el,hogy szégyenem
nem tudta volna meg sosem,
Amig titokban azt reméltem,
Hogy lesz falunkban alkalom,
S hetenként egyszer láthatom;
Csak hogy halljam szavát, bevallom,
Szóljak magához s azután
Mind egyre gondoljak csupán,
Éjjel-nappal, míg újra hallom.
Mondják untatja kis falunk,
A társaságokat kerüli,
Mi csillogtatni nem tudunk,
De úgy tudunk jöttén örülni.
Mért jött el? Békességesen
Rejtőzve mély vidéki csendbe,
Tán meg sem ismerem sosem,
S a kínt sem, mely betört szívembe;
Tudatlan lelkem láza rendre
Enyhülne tán s leszállana,
S akit szívem kíván, kivárva,
Lennék örök hűségű párja
S családnak élő, jó anya.
Másé!... A földön senki sincsen,
Kinek lekötném szívemet.
Ezt így rendelte fenn az isten...
Tied szívem, téged szeret!
Ó, tudtam én, el fogsz te jönni,
Zálog volt erre életem;
Az égieknek kell köszönni,
Hogy sírig őrzőm vagy nekem...
Rég álomhős vagy éjjelemben,
Látatlan is kedveltelek.
Bűvöltek a csodás szemek,
Rég zeng hangod zenéje bennem...
Nem álom volt, színezgető!
Beléptél, s ájulásba hullva,
majd meglobbanva és kigyúlva
Szívem rádismert: ő az, ő!
Nem a te hangod szólt-e újra,
Ha egy csendes, bús napon
Ínséges szívekhez simulva
Vagy imádságban leborulva
Altattam égő bánatom?
Nem te vagy itt árnyékalakban
S nézel reám e pillanatban
Az áttetsző homályon át?
Nem te hajolsz párnámra éjjel,
Suttogsz: szerelemmel, reménnyel
Enyhíted lelkem bánatát?
Ki vagy? Őrangyal vagy te, féltőm?
Vagy ártóm és gonosz kisérőm?
Döntsd el hamar, hogy lássak itt.
Lelkem talán csak vágya csalja,
Tapasztalatlanság vakít,
S az égi kéz másként akarja...
Hát jó. Sorsom gyanútlanul
Gyónásommal kezedbe tettem,
Előtted könnyem hullva hull,
Könyörgök: védj, őrködj felettem...
Gondold el, mily magam vagyok,
Nincs egy megértő lelki társam,
Így élek néma tompulásban,
Én itt csak elpusztulhatok.
Várlak: emeld fel árva lelkem,
Nézz biztatón, ne adj te mást-
Vagy tépd szét ezt az álmodást
Kemény szóval. Megérdemeltem.
Végzem! Átfutni nem merem,
Megöl a félelem s a szégyen,
De jelleme kezes nekem,
Bizom: a sorsom van kezében...
(Puskin)
Valamikor én is megírtam a magam leveleit. Most meg elképzelhetetlennek tartom. Mert már nem merek, vagy inkább képtelen vagyok hinni az ilyesmiben. Legfeljebb titokban, a másodperc töredékéig, amíg egy faág megmoccan a szélben, vagy egy kavics megcsikordul a talpam alatt.
Van, aki azt mondja, hogy fő a racionalitás és felesleges dolgokba ne lovalljuk bele magunkat. És van, aki azt mondja, hogy megérte minden egyes életszagú másodperc, bármibe került is. Én meg megfeneklettem az időben és a térben. Rezgek csak egy helyben, közben elképzelem, hogy a testemet alkotó molekulák meg a mindenféle kristályrácsok folyamatosan rezgésben vannak és ezek is apró, rezgő részekből állnak, le, egészen a személytelen és hideg anyag legmélyéig. És minden érzés csupán az az energia, amit a rezgés generál. Akkor mire jó mindez?
Az irodalom még mindig veszélyes dolog és alig változott valami a Werther óta. Nem kívánok közhelyes lenni, de hadd nyissam meg az ősi vitát újra: valóban léteznek azok az érzések, amelyeket a fim és a könyv közvetít, vagy mindezek csak felerősített, sarkított kivonatai az emberi léleknek? És ha mégis képesek lennénk így érezni, nem a könyvek és a filmek mondják-e meg nekünk, hogy így kell éreznünk? És innentől kezdve mi a valóság? Hisz ilyen alapon a leírtak is létezők és valósak. (Fogalmam sincs, ki írt már erről, csak egy rozzant bölcsész vagyok. És vagyok a vagynak. Akkor is.)
1 Egy szlovákiai magyar és egy velszi gyereke az hányszoros kisebbséginek számít? :P
2 Valaki kiszedhetné a csak szlovák nyelvű térképeket az új "geográfia" könyvből.
3 Soha többet nem eszem fokhagymás spenótot éneklés előtt. (???) Legalábbis remélem.
4 Aki jót akar nekem, az megszerzi ezra pound cantókját (magyarul? vannak részletek, nem? - vagy lassan már angolul is érdekelne...),
5 ...esetleg befizet egy űrsétára, vagy körbecipel Olaszországon, vagy Walesen és Londonon, vagy csak rámmosolyog minden hátsó szándék nélkül (ez már megvolt párszor, de mindig jól jön)... :)
6 Foglalkozása fatapéta.
7 Állítólag lesz Torchwood 4. Végre.
8 Jó velszi akcentussal angolul olvasni. It is lovely, lovely, lovely...
9 Gyermekkori trauma: soha nem kaptam játékpisztolyt. Hol lehet lőni tanulni???
10 Ich will Klavier spielen. Jetzt. Und jeden Tag. Und sofort!!!!
11 Jó síppal, furulyával, lantkísérettel, nyenyerével énekelni.
12 Táncoltam egyetet. Bent meg többet is.
13 Jason Mraz, Zuzka Smataonvá, Chopin, Rihanna, Cseh Tamás, Quimby, Palya Bea, Linkin Park, Clueso, Suhancos, Debussy, Mozart, Bach, Joplin, Eminem, Szalóki Ági, Bolyki Brothers, Thomas D, Budapest Bár, Christian Kane, Kispál, Billys Band,mindenkit kihagytam asszem...
14 Bornemisza Péter: Ördögi kísírtetek, Nádas Péter: Egy családregény vége, Norbert György: Klára, Száraz Miklós György: LOvak a ködben, Douglas Adams, Asimov, Márquez, József Attila, Radnóti, Kaf, Szabó Lőrinc, Szophoklész: Antigoné, Torchwood-könyvek, Emily Bronte: Üvöltő szelek, Kurt Vonnegut, Umberto Ecco, Krúdy Gyula, Bethlen Kata önéletírása, Stephenie Meyer, Walt Withman, Gerlóczy Márton, Varró Dani, Dante, Jáchym Topol, Dosztojevszkij, Shakespeare, Szapho, Puskin...
15 MIndemelting would be nice.
16 magyar, német, szlovák, cseh, angol, holland... spanyol, japán, velszi, olasz, svéd, orosz, arab, svájci német :P
17 komposztálni akarok a kicsi(!) kertemben a napelemeim alatt a szelektív hulladékgyűjtő dobozaimmal és bálnákat is mentek majd, ha megtanulok szigonypuskával orvvadászokra lőni, de egyelőre elég lenne, hakettesek nem dobálnák tele bloody Restmüllel a papíros kukát
18 íj és célratörő, őszinte beszélgetések
19 nyáréjszakai vonatozás bizonytalan megérkezéssel
20 asztrofizika :)
21 rendes reprók és jó szigetelés vagy toleráns szomszédok éjjel háromkor
22 számítógép, aminek a virtuális memóriája nem állandóan azzal van elfoglalva, hogy kiszámítsa: az élet értelme 42
23 erdőben futni (nem szívbajos mókusok és őzek közt) és belehemperedni a dagonyába
24 openminded people who care
25 teleportálás
26 úszás a kádban, az uszodában, a tóban, a Dunában, az Ostsee-ben, valamelyik óceánban...
27 som help wanted - potrebujem zelený korberec - ich brauche einen grünen Teppich - kéne egy zöld szőnyeg... (vagy feltalálhatjátok az almaillatú füvet is).
mellézuhantam
átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan
tarkólövés
így végzed majd te is, súgtam magamnak,
csak feküdj nyugodtan
halált virágzik most a türelem
der springt noch auf
hangzott fölöttem
vérrel kevert sár száradt fülemen
Radnóti Miklós: 4. razglednica
KÉRDÉS:mi a két vers közti néhány apró különbség? És mit tehet egy verssel az emlékezet? És mennyire fogjuk fel mindazt, amit a fejünkbe préseltünk az évek során?
És főleg: miért érzem magam ma pont így???? :P
Képtelen vagyok rájönni, hogy kell ezen az oldalon belinkelni másokat... help...
Szeretett volna elmerülni a tömegben. Jobban olyan lenni, mint mások. Péntek este volt. Csak arra vágyott, hogy végre emberek vegyék körül. Akolmeleg, cigifüst, a kiömlött sör szaga, szabad ez a hely? és harsány nevetések.
A későőszi szél az arcába vágott. Eleredtek a könnyei. De minek is? Csak elkenődik...
Néhány sör, gyorsabban gurul a jó társaságban, újabb ki kivel hogyan mit, álszent szörnyűlködések, gonoszkodó kommentárok, néha unalmassá váló élménybeszámolók... (ha már nem néznek a szemedbe, zárd rövidre a történetet)...
A sarka megcsúszott néhány rothadó, sáros falevelen. Grácia, grácia, emelt fővel fordulunk fel, csak menj tovább... rohadtul fájt a bokája. De azért rámosolygott a szembejövő magányos alakra. Lásd már meg, hogy mi van...Megint semmi. Semmi sem... kipikopp... és még esik is.
Hazaért. TÖltött magának egy pohárral. Nem, ez nem zugivás. Ez csak édesség helyett... aztán azért csokit is. Már mindegy. Elfordította a szemét a mosatlanról. Szennyes itt minden. Befejezetlen szálak, rojtolódó szőnyegek, Penelope semmi ehhez képest, csak most nem tudom, hogy fejteni, vagy szövögetni akarok-e.
Marad a tévé. Vagy a Honfoglaló. Néhányezer szintén kétségbeesett péntek esti senki találkahelye. A gép akadozott, elvesztette a virtuális memóriáját.
Én sem emlékszem sok mindenre.
FŐleg arra nem, hogy miért is rúgta ki a Harangozót akkor, régen. Lelkiismeretfurdalásból? Mindig is udvarias volt, félreállt, ha kérték. Ma már nem... ma már nem kérik.
Arra ébredt, hogy a billentyűzetre borulva bőg. Az óra ekkor ütötte el az éjfelet. Az új nap firss másodpercei megcsiklandozták a tarkóján kunkorodó barna fürtöket. Aludni kéne már most... holnap piacra kelsz... piára... piócákra...csitt!
Bedőlt az ágyba. Friss öblítőszag vagy csak a tegnapi parfüm vagy csak kiömlött valami, megint nem mostam hajat, ugyan már, ráérünk, most álmodni kell valami igazit...
Figyelem az időt, ahogy lassan kicsusszan, szétfolyik, elgurul a kezeim közül. A meg nem élt pillanatok, mint szürke, őszi délelőttök bújdosnak emlékezetem labirintusában.
Mi tesz teljessé egyetlen másodpercet az erdő zöld-arany őszi csendjében, mikor mindenkit lehagyva, magányosan állsz ott, szíved még dübörög a felfokozott tempótól, izmaid finom rángása jelzi az esti izomlázat, felszisszensz a tüdődbe surranó hideg levegőtől, lábad csupa sár és te ott állsz az Isten tenyerén?
https://www.youtube.com/watch?v=8S_R13jV11Q
A sálamról... :P
Na jó, nem is annyira...
Egyébként az Angel c. vámpíros film egyik betétdala is. (Utóbbi megjegyzés csak a magam fajta geakeknek és freakeknek:)))
Fogalmam sincs, miért nincs időm semmire. Negyed tíz elmúlt és a mosógép még mindig csavar. Új példány a lelkem, de a hangja ezres fordulaton olyan, mintha egy bombázóraj körözne a fürdőszoba kövezete fölött. Szegény szomszédok... És fogalmam sincs, meddig fogja még csinálni. Már vagy egy órája... Többet kellene mosnom. Hmmm. Mindenből többet kellene. Olvasni, filmeket habzsolni, magammal törődni, takarítani (jó ég, ki fogja megmosni az abalakokat karácsony előtt????).
Csak kapkodok ide-oda. Ma reggel úgy keltem, hogy mindent el fogok intézni. És nem halogatok többet semmit. Persze, nem jött össze. Torlódik tovább mindent. De legalább megöntöztem a virágokat. Igaz, egy nap késéssel, de sikerült.
Huhh, azt hiszem, befejezte. Csend lett. Végre. Bent is lehetne már csend.
https://www.youtube.com/watch?v=IWwxgjQlAek
Lusta esti borozgatáshoz ajánlott dal. Mikor kell egy kis idő saját magunkkal.
Keine Lust aufzustehn
auch wenn der Tag sehr sanft beginnt
Du hältst dich seufzend über Wasser
Bis der Horizont verschwimmt
Ein Blick aus deinem Fenster
Doch deine Gegend scheint dir fremd
Wenn niemand an dich, niemand an dich denkt
Es lässt dich eiskalt obwohl die Sonne scheint
Wenn du dein eignes Haus verlässt
Und Jeder Zug scheint berechenbar
Und jedes Ziel so schnell ersetzt
Und für ein fremdes Lächeln
Gibst du dein letztes Hemd
Wenn niemand an dich, niemand an dich denkt
Wenn niemand an dich, niemand an dich denkt
Du verlierst dein Gleichgewicht im Lauf der Zeit
Wirst langsam ausgebremst vom Fall
Du bewegst dich aufgelöst im Vakuum
Das Kartenhaus steht kurz vorm Fall
Selbst eine kleine Geste
Spielt melodien wie eine ganze Band
Wenn niemand an dich, niemand an dich denkt
Wenn niemand an dich, niemand an dich denkt
Dort wo das Glück in deiner Seele wohnt
Geht grad niemand an das Telefon
Du hängst völlig abgefuckt und interessenlos
Bei dir daheim für dich allein
Fühlst dich einsam und verlassen wie ein Eskimo
Und nichts als Schnee und Eis soweit dein Auge reicht
Mindenki azt kérdezgeti, hogy vagyok. Hát így. A Peha-szám teljesen jól kifejezi. Néha figyelmeztetnem kell magam, hogy lélegezzek. Egyébként is máshogy veszem a levegőt. Máshogy lépek ki az ajtón. Máshogy emelem fel a fejem. Több és kevesebb vagyok egyszerre. Lehet, hogy nem illik ilyenekről beszélni, de akinek nem tetszik, az ne olvassa. Nekem kell. Elegem van a tabuizálásból.
Furcsa egy lyukkal az oldalamban nevetni. Mintha minden pillanatban összeroppanhatna a mellkasom. Kicsit tartok is ettől. A Kor-Zár koncerten majdnem beütött a mennykő, de megúsztam. Vigyázni kell. Óvatosan, puhán lépkedni. Átszökkenni a tócsákon, és nem elcsúszni a nedves faleveleken...
https://www.youtube.com/watch?v=Fsav3OZfpOI
Lány žltých slnečníc,cítim voľnosť ako blázni
pijem slzy z tvojich líc.
Viem že všetko musí ísť, aj keď neviem čo sa stane
Lány žltých slnečníc
Lúče slnka pália tvár, dotýkajú sa nám dlane,
aspoň chvíľu zažiť raj
Koľko ľúbiš toľko si,chutné chvíle zadýchané
Lány žltých slnečníc..
Ref.:
Dýchaj ma, dýchaj, chvíľu nevrátiš už späť
Dýchaj, dýchaj,chvíľunevrátiš už späť
Dýchaj, dýchaj,chvíľunevrátiš už späť
Dýchaj,dýchaj,chvíľunevrátiš už späť...
Lány žltých slnečníc, cítim voľnosť ako blázni
pijem slzy z tvojich líc
Viem že všetko musí ísť, aj keď neviem čo sa stane
Lány žltých slnečníc
Lúče slnka pália tvár, dotýkajú sa nám dlane
aspoň chvíľu zažiť raj
Koľko ľúbiš toľko si, chutné chvíle zadýchané
Lány žltých slnečníc..
Ref.: 2x
Dýchaj ma dýchaj, chvíľu nevrátiš už späť
Dýchaj, dýchaj, chvíľu nevrátiš už späť
Dýchaj, dýchaj, chvíľu nevrátiš už späť
Dýchaj, dýchaj, chvíľu nevrátiš už späť..
Én keresem a célomat:
célom engem majd megtalál.
Én keresem a hitemet:
a hitem is majd megtalál.
Én keresem a szívemet:
a szívem is majd megtalál.
Keresem azt, aki enyém:
ő is keres majd. Megtalál.
Én önmagamat keresem:
egyetlen lesz, ki nem talál.
Én keresem az életem:
életem egyetlen halál.
Én keresem halálomat
és életem majd megtalál.
Használati utasítás: olvasd úgy, hogy közben ezt hallgatod:
https://www.youtube.com/watch?v=eBgOHp6vlqM&feature=related
Hajnali háromnegyed hat. Biztos, hogy mindent bepakoltam??? (Na ja, már megszoktam, hogy mindig otthon marad valami. A kották legalább megvannak, akkor nagy gond nem lehet.)
Három didergő, kabátos alak az Eötvös utcán. Aztán felbukkan a felmentősereg: a hétüléses, tűzpiros VW Sharan. És irány Nyugat... Célállomás: Wittenberg. Ide hívták meg ugyanis a Lux Aeterna kamarakórust, hogy együtt énekeljünk a helyi kórusokkal a reformáció napján.
Nem tudom, mitől zötyögött odafelé jobban a járgány. A nevetésünktől, vagy a csúcsminőségű cseh autópályától...:)
Délután megálltunk Drezdában. Merthogy a Zwingert nem lehet kihagyni. Meglepően olcsó parkolási lehetőség, egészen közel. Kitántorgunk a csipős hidegbe. Valahogy akárhányszor erre járok, mindig hideg van. A képtárról lemondok. Pedig az kihagyhatatlan. Helyette bejárjuk a parkot. És fényképezünk és csodálkozunk és nézzük a kávéházak kinti asztalait, ahol pokróccal és melegítőkkel várják a lieber Gastot (kérdem én, kis városunkban vajon hol láttunk ilyesmit mostanában??). Konflisok, középkori ruhák, élőszobrok mindenütt. Aztán hajrá, fel az útra, társaim, siessünk, mert elkésünk a végén...
A kívánt időben, pici kanyargás után megérkezünk Wittenbergbe, a reformáció városába. Kissé lepukkant benzinkút az első állomás. Evés, ivás, pisilés (EXTRÉM FONTOS!!!!). HOgy miért nem a vendéglátóinknál? Ja, mert hogy ők amint meglátnak minket, 800 km-ről érkezett kissé hullaszínű, kómás vándorokat, már terelnek is fel a templom karzatára, mondván:
Die Probe beginnt!!!!
A Probe alatt kiderül, hogy milyen bátor nemzet a német: képes olyan darabokat előadni a reformáció városában a reformáció ünnepén, amit a gyülekezeti kórus tagjai nem igazán bírnak megtanulni, tisztelet a kivételnek. Jegyzem meg, mi sem túlzottan. Evvan... Szegény Mendelssohn...
Este újabb sokk: nem együtt, némi söröcskét szürcsölve töltjük az éjjelt, ugyanis családoknál alszunk. Nem hoztunk ajándékot. Minek is, mikor azt mondták, együtt alszunk valami házban... hmm...
Kedves néniknél szállunk meg ketten jányok, sajos a város legszélén. Nemhogy kocsma, még bolt sincs errefelé. De jóízűen bekanalazok este fél 11 felé egy tányér rizslevest, amiről kiderül, hogy egyébként színtiszta paradicsomleves (az egyetlen, amitől ovi óta hánynom kell, így a német konyha megszerzi első plusszpontját a főzőligában).Néni szerint menjünk nyugodtan aludni, ő majd kelt hatkor (sic!), merthogy hét húszkor neki a templomban kell lennie angol istentiszteletre. Hmmm. Most mondjam, vagy mutassam???
A reggel nem vidám. A madárcsicsergéses idill most is kimarad. Ilyen korán még nincsenek, ilyen hidegben meg már nincsenek madarak... A reggeli azonban mindenért kárpótol.
Aztán irány a város. Pontosan 7:20. Abszolválunk egy angol istentiszteletet tellegő lelkész bácsival. Utána ujjfújogatás, többiek keresése, és éneklünk is rögtön egyet a délelőtti IT-n. Ettől kezdve elszabadul a pokol, belevetjük magunkat a wittenbergi vásárba.
Reformáció ide vagy oda, a város teli kufárokkal. Legjobb a Luther-shop. Van minden: Luther-sör, Luther-csoki, Luther-zokni... nem sorolnám. Meg kis hermelinek is kalitkában, tányérsapkás német középkor-szökevények, túlméretezett kolbik mini kenyérben, ungarische Langosch (!!!!), mutatványosok, énekesek, zenészek.
Az egyik sarkon egy héttagú banda nyekereg, mindenféle akapella dolgot, hol magyarul, hol németül, hol máshogy. Na jó, kiálltunk utcazenélni. ELőrször is, mert jó. MÁsodszor is, mert keresetnek sem rossz. De ez csak közben derült ki. Megjegyzem, az egész kirándulás fénypontja volt az a kb. 40 perc ének a fagyban. De tényleg. Mert közel jöttek az emberek. És érezted, hogy eszköz vagy. És adsz valamit.
Ötkor koncert- most már igazi. Beéneklésre nincs megbeszélt hely, marad hát a restaurátor terme, kis gipszfigurákkal, legalább ezt is láttuk. Koncertet túléljük. Csak háromszor másszuk meg föl-le a karzatot meg szegény hallgatóság lábát...
Rohanás a beszélgetésre. Kerekasztal a reformáció politikai hatásairól. (Te jó ég, olyanokat kérdeztek, hogy néha fogalmam sem volt, miket válaszoljak. Trianont azért elmagyaráztuk. Megint.). És kaptunk vacsit. Nem utsó szempont.
Este Luther-ház látogatás, Cranach-festményekkel. Szinkronban fordítom az igazgatót. Néznek picit. Jólesik. :)
Utána végre kocsma.
Van fél óra a megbeszélt időig. Természetesen Luther-Biert rendelek. Korsót. Természetesen. Egész nap alig ittam, úgyhogy kb. öt percig tartom életben. Aztán lecsúszik. Könnyű, finom ital. Igazi csemege. A trombitás fickó kicsit meghökkenve néz. Evvan...
A néni végül maga jön értünk, nagyon rendes vendéglátó. Szeressük.... bár még jó lenne megismerkedni egy-két újonnan érkezett fura figurával. Hümm.
Másnap búcsú, csak 15 perces késés (a néninek nem merjük elmondani, hogy ez nálunk normális). Irány Brandenburg an der Havel. Román kori templom. És jó itt. Ezeréves keresztelőmedence. 
Mintha pogány oltár lenne. Rajta JÉzus, az oroszlán (mint egy képregény-cica)...Szívesen kölcsönvenném. A lelkész úr köszöntése után rettenetesen megtisztelve érezzük magunkat, hogy énekelhetünk itt, ahol még csak énekelni sem kell igazán, mert annyira tökéletes az akusztika. (uff, mosoly néha repedezik a szám széle körül).
Ebéd igazán bőséges: egy tányér zöldséges(!) leves rádcuppanó kagylótésztával és/vagy egy tányér ungarische Gulaschsuppe (paradicsomos leves gomba- és húscafatokkal.hüppp)
Odakint mókust látok egy fán, életemben először felordítok örömömben, a mókusnak maradandó halláskárosulást és emberundort okozva. Persze a fotó már nem jön össze.
Irány Jeserig. Megérkezéskor már mindenkinek pisilnie kell (leves, leves). Fogadók sehol, templom tárva, a hely kb. 30 házból áll, de jó német lelkek teljesen eltűntek, mindenki emészti a kiadós (???) ebédet. Telefonra nagynehezen beengednek a gyülterembe. Nem gond, csinálunk pikniket.
A koncert mindenért kárpótol. Látszik a lehelletünk, de a kicsi és meghitt templomkában ez sem érdekel. Szemben sok kedves arc és egy rakat kisgyerek. És szeretem látni a szemükben a megszülető csodát. Nehéz úgy énekelni, hogy nem értenek. Az arc a fontos. Remélem, hogy valami átjutott azért. AZ egyik padban ott ül Ady Endre. Fekete kalapban, mélyen, sötéten árkolt szemmel, félrehajtott fejjel. MInt az egyik utolsó képén. Kizökkent az idő????....
Hazafelé benzinkúttól benzinkútig, heroikus sofőri erőfeszítések, szomorú búcsúk Brünben, Kulcsodon, Komáromban, Marcelházán, Piliscsabán, Budapesten... hiába, sokfelől vagyunk. És rengeteg hála, hogy ezt megélhettük. Vagy ahogy már Bach mester is megírta: S.D.G.
Morgen um 6 gehts nach Wittenberg.
ICh kann noch nicht schlafen.
Die Reise, die macht mich verrückt. Hinen ins Unbekannte...
Vier Konzerte in zwei Tagen.
Neue Leute. Hoffentlich...
Schön für mich. Endlich was schönes.
Ich hab keine Versicherung abgeschlossen. Mal sehen...
Sieben Leute in einem Auto für 13 Stunden. Knapp...
Ich hoffe, ich schaffe es morgen noch in ein Bücherladen zu kommen. Und ein Döner... das wäre ja nett... und ein großes, herbes Bier... ja. Das wäre das beste...
Mein Deutsch ist verrostet... kein Kommentar... :(
Hab dich lieb, Luther...
GUte Nacht, Liebe Leute...
a négykézláb kúszó időn a repedések
rámtapadó, fekete ruhák
makeup nélküli arcok sápadása
tenyerekből kiengedett, elröppenő papírkezek
idegen karok ölelése
avar-süppedés
lábnyom nélküli létezés
a résekben, a kulcslyukakban, mi mások boldogságához vezet
leszedált gondolatok kuporgása, hiába
minden futás, körbeér, olyankor
üresség, kis rángás a gyomorban
staccato-t lélegzik a test
kifúj...
A.Y. 09.10.24.
www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/50697/suhancos/persze-zeneszoveg.html
A legújabb kedvenc nyelvem a walesi. Köszönhetem ezt a Torchwoodnak (holmi UK-sci-fi). És ha jobban belegondolok, már régen ismertem őket, csak nem tudatosítottam. (lásd: Arany János: A walesi bárdok). 
Ősi és szép nyelv, nyers és kemény, hangzásban néha kicsit a hollandra hajaz (talán csak a torokhangok miatt). Érdemes kipróbálni:
http://www.bbc.co.uk/iplayer/cy/console/bbc_radio_cymru/
Nem véletlen egyébként Arany hasonlata. Sokszor kigúnyolt kisebbségként közelebb állnak hozzánk, mint gondolnánk. A walesi akcentussal beszélt angol pedig egyszerűen fenomenális. I just love t he Welsh.
Esterházy kastély, Magas-Tátra. Pozsonyi utcakölykök üdültetése, harmincas évek vége. Kosz és zsivaj. Egyik kiéhezettebb, sebesebb lelkű a másiknál. A tizen-huszonéves, elegáns alkalmi nevelőnők undorodva válogatnak köztük.
-Ez nem olyan tetves, meg egész intelligens pofája van, ezt elviszem.
-Gyere ide, fiam, hadd lássalak... á, nem, menj csak vissza...
-Te kiket viszel, Baba?
-Mindenkit, aki senkinek sem kell.
*
Éjszaka. Alvásidő. Hiába a jó levegő, a sok kirándulás, a legtöbb hálóban még állandó a nyüzsgés. Szótfogadni senki sem akar. Egy-két pofon is elcsattan. De az egyik teremben csönd van. Csak egy halk hang hallatszik.
-És akkor a tengerből kiemelkedett egy hatalmas, fémes szerkezet. Tengeralattjáró volt. A hajótöröttek rémülten bámulták. Némó kapitány a periszkóppal figyelte őket. Vajon megmenekülnek?
-Folytassa! Kérem, folytassa...
-Majd holnap. De csak akkor, ha most tényleg aludni mentek.
És alszanak. És álmukban tovább szövik a mesét. Megérte a takaró alatt, Ili nővérével összemosolyogva, zseblámpával olvasni Vernét és Jókait és Mikszáthot. Csak a fény ne látsszon át az üvegajtón...
*
-Egy sípszó: visszafütyülsz, hogy tudjam, merre vagy. Két sípszó: megállsz. Három sípszó: azonnal elindulsz visszafelé. Értitek?
-Igen.
-Irány az erdő. Most csak a tiétek.
*
-Én nem tehetek róla... ezek a mocskos kis kölykök mindig elkóborolnak. Mi lesz, ha egy medve... vagy egy farkas... vagy bármi... Én nem akarok miattuk börtönbe...
-Keresni kell őket. Nem lehetnek messze.
A két kölyköt a lengyel vámosok hozták vissza két napi bolyongás után. Véletlenül átjutottak az erdőben a határon. A nevelőnő megkönnyebbült.
Baba gyerekei közül soha nem szökött meg senki...
Ilyen szép madár is van. Jé. Avagy: faszinierend, ahogy Spock mondaná. Tessék-lássék: a lunda. Az Atlanti-óceán északi részén lévő szigeteken él. 
