Mindenki azt kérdezgeti, hogy vagyok. Hát így. A Peha-szám teljesen jól kifejezi. Néha figyelmeztetnem kell magam, hogy lélegezzek. Egyébként is máshogy veszem a levegőt. Máshogy lépek ki az ajtón. Máshogy emelem fel a fejem. Több és kevesebb vagyok egyszerre. Lehet, hogy nem illik ilyenekről beszélni, de akinek nem tetszik, az ne olvassa. Nekem kell. Elegem van a tabuizálásból.
Furcsa egy lyukkal az oldalamban nevetni. Mintha minden pillanatban összeroppanhatna a mellkasom. Kicsit tartok is ettől. A Kor-Zár koncerten majdnem beütött a mennykő, de megúsztam. Vigyázni kell. Óvatosan, puhán lépkedni. Átszökkenni a tócsákon, és nem elcsúszni a nedves faleveleken...
