Miért van az, hogy minden csak két centin múlik?????????
Kezdhetném ott is, hogy nagyon nehéz birtokba venni egy lakást, ami eddig nem a tied volt és ahova eddig látogatóba jártál, illetve később egy szobájáért voltál felelős, és annak rendezgetését sem "állandóra" tervezted. Most meg itt van, három szoba, nagy káosz, és a soha el nem múló érzés, hogy valakinek a dolgai között turkálsz. Pedig az a valaki már te vagy. Hmm...
A két centi a fonott kosárról szól, amit nem bírtam beállítani a sarokba. És a dobozokról, amik hemzsegnek idebent. És pesze nem férnek el. És a könyvekről, amiket még forma szerint is nehéz elrakni, hogy tartalmmi összefüggéseket már ne is emlegessek.
Meg a lakásfelújító kölcsönről, amiről azon nyomban letettem, ahogy kimondták a havi törlesztendő összeget. Erre még gyúrni kell...
Maradnak a kétcentis, kétfilléres ötletek, a kedves emberek fúrókkal, kalapáccsal és a hulladékgyűjtő jó fej bácsija a város mellett.
És a vágy, hogy egyszer majd a saját helyemen leszek itt. Meg a bőrömben is.
Addig itt egy kis poén a ruhavásárláshoz. És még egy nagy "bárcsak"! :)
