a négykézláb kúszó időn a repedések
rámtapadó, fekete ruhák
makeup nélküli arcok sápadása
tenyerekből kiengedett, elröppenő papírkezek
idegen karok ölelése
avar-süppedés
lábnyom nélküli létezés
a résekben, a kulcslyukakban, mi mások boldogságához vezet
leszedált gondolatok kuporgása, hiába
minden futás, körbeér, olyankor
üresség, kis rángás a gyomorban
staccato-t lélegzik a test
kifúj...
A.Y. 09.10.24.
www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/50697/suhancos/persze-zeneszoveg.html
