Tegnap épp szőnyeget ráztam ki az ablakon, mikor egy fénycsóva hasított bele a sötétségbe. Babonás félelemmel bámultam a lehulló cigarettacsikkre. Vörös, pulzáló életként vágta ketté néhány másodpercre az éjszakát. Csak néztem, a hűlt helyét is, sokáig, ahogy az első ember bámulhatta az első villámcsapást. És utána megáldottam Prométeuszt.
Később eleredt az orrom vére.
Még később lehullott az első hó.
Valami megváltozott.
