szusszanat

Nem vagyok a "szlagyákok" kedvelője, de ebben van valami nagyon kedves a kamaszkoromból. Még ha a filmet nem is szeretem.

https://www.youtube.com/watch?v=zIBJ9Kdcy9w

az ég. 

a vihar alatt.

mint majd a világ végén.

aranysár.

sárarany.

félelmetesen fennséges.

Köszönet Fotesznek a fotóért...:)

http://www.myspace.com/gwerkova

- ajánlott: kis kece lányom

most leltem, újabb kaland az elektronikus zene irányába. kicsit mindig izgulok az új zenék "kipróbálásánál"- úgy látszik, nem is olyan könnyű levetközni a "repper vagyok"- "rocker vagyok" - "folkos vagyok" kategóriákat... :) 

nem baj, romboljuk csak a sztereotípiákat, arra valók!

https://www.youtube.com/watch?v=zyleXvIO7gA

Drága idő...

nem használ sokat.

Mikor fél egykor aludni mentem, még csak annyit éreztem, hogy valami nem stimmel. Tudod,mikor bár tiszta, de mégsem tudod, hogyan feküdj az ágyadban. Valami hiányzik, csak nem jössz rá, mi. Az egyik-másik gyűrődés mindig rossz helyen nyomja az oldalad. Az agyad meg még sokáig nem áll le, csak pörög, pörög a mindennapi hülyeségeken. Álomba nyomtam magam, erővel, mint a patkányt szokták a vizes vödörbe.

És álmodtam. A zajokról, a szemem sarkába villanó képekről, amiket néha látni szoktam. A nyikorgó parkettről és az elvesző tárgyakról. A meglibbenő függönyről és a tompa szuszogásról. Az ismerős szagokról és illatokról. Az önkénytelen  mozdulatokról. A "mindjárt átmegyek a szomszéd szobába és megkérdezem"-érzésről. És az űr egyre elviselhetetlenebb volt, aztán mintha ott állt volna a szobában és nézett volna gonosz, fénylő szemekkel, de tudtam, hogy nem ő az, csak valaki meg akar rémíteni, csak a tudatalattim áll bosszút minden elnyomott érzésért és elhibázott döntésért. És könyörögni kezdtem, hogy ne gyere vissza, ne gyere vissza, te nem itt vagy, meg a sírban sem vagy és gyere vissza, miért hagytál itt és hogy én ezt már nem bírom...

Mikor felriadtam, negyed kettő volt. És sokáig nem mertem elaludni. Csak feküdtem, vinnyogtam a félelemtől és próbáltam visszajönni a valóságba. Merthogy szellemek nincsenek, vagy ha vannak, azok nem a mi régi kedveseink. Mert ők nem gonoszak.  Csak valami ki akart jönni onnan, nagyon mélyről. Hát akkor hadd menjen...

Két esküvő, egy Csehov. Fura egy nap. Jobb-rosszabb, mint hittem. Foltok a lepedőmön, az arcomon, az emlékezetemben. Túl sokan és túl kevesen vesznek körül. Kéne valami felemelő, pacsirtaszerű történés.

Mert

https://www.youtube.com/watch?v=0lqsZTcGjR4&feature=player_embedded#!

Néha attól tartok, hogy annyira félelmetessé vagy taszítóvá válok mások számára, hogy menekülni kezdenek előlem. Nem akarok félelmetes vagy undorító lenni. Nem akarok nem akart lenni. Nem akarok törleszkedni. Csak (meg)ismerni akarok. És még ezt sem hagyják. Szépen vagyunk.

csak nézek ki a fejemből a kártyaváraim sorra a fejemre hullanak nem tudom, ki osztotta a lapokat, csupa cinkelt kártya

tapogatom a falat

rémült teknős a sárga vödörben

To be, or not to be: that is the question:           Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Whether 'tis nobler in the mind to suffer            Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
The slings and arrows of outrageous fortune,     Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Or to take arms against a sea of troubles,           Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
And by opposing end them? To die: to sleep;     S fegyvert ragadva véget vet neki? Meghalni -- elszunnyadni -- semmi több;
No more; and by a sleep to say we end         S egy álom által elvégezni mind
The heart-ache and the thousand natural shocks    A szív keservét, a test eredendő, Természetes rázkódtatásait:                                            

That flesh is heir to, 'tis a consummation       Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.
Devoutly to be wish'd. To die, to sleep;          Meghalni -- elszunnyadni -- és alunni!
To sleep: perchance to dream: ay, there's the rub;  Talán álmodni: ez a bökkenő;
For in that sleep of death what dreams may come Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
When we have shuffled off this mortal coil, Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Must give us pause: there's the respect  Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
That makes calamity of so long life;         Mi a nyomort oly hosszan élteti:
For who would bear the whips and scorns of time,    Mert ki viselné a kor gúny-csapásit,
The oppressor's wrong, the proud man's contumely,  Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét,
The pangs of despised love, the law's delay, Útált szerelme kínját, pör-halasztást,
The insolence of office and the spurns       A hivatalnak packázásait,
That patient merit of the unworthy takes,   S mind a rugást, mellyel méltatlanok
                                                              Bántalmazzák a tűrő érdemet:
When he himself might his quietus make    Ha nyúgalomba küldhetné magát

With a bare bodkin? who would fardels bear,   Egy puszta tőrrel? -- Ki hordaná e terheket,
 

To grunt and sweat under a weary life,                Izzadva, nyögve élte fáradalmin,
But that the dread of something after death,    Ha rettegésünk egy halál utáni
The undiscover'd country from whose bourn     Valamitől -- a nem ismert tartomány,
No traveller returns, puzzles the will                 Melyből nem tér meg utazó -- le nem
And makes us rather bear those ills we have    Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a 
Than fly to others that we know not of?             Jelen gonoszt, mint ismeretlenek
Thus conscience does make cowards of us all;  Felé sietni? -- Ekképp az öntudat    Belőlünk mind gyávát csinál,
And thus the native hue of resolution                 S az elszántság természetes szinét
Is sicklied o'er with the pale cast of thought,    A gondolat halványra betegíti;
And enterprises of great pith and moment       Ily kétkedés által sok nagyszerű,
With this regard their currents turn awry,        Fontos merény kifordul medriből
And lose the name of action. - Soft you now!   S elveszti "tett" nevét. -- De csöndesen!
The fair Ophelia! Nymph, in thy orisons             A szép Ophelia jő. -- Szép hölgy, imádba
Be all my sins remember'd.                                 Legyenek foglalva minden bűneim.
 

 https://www.youtube.com/watch?v=OY-QL_HJBCc

Valaki... valaki állítsa meg... belezuhantam a világba, vagy az belém, relatív, tök mindegy... minden imbolyog, minden képlékeny, csápszerű, parttalan és formátlan, mindenhonnan csak az ömlik, amit tenni kéne, közben kint ordít a tavasz a színes virágaival és az ijesztő állataival... ma símogattam kisnyulat, de megfogni nem mertem... kerozin bennem a szeretet is, fel fog robbanni ... a nyúl szeme is piros volt, kis fehér piros nyúl ... valaki, valaki állítsa meg a buszt, folyton csak száguld fel-alá, ezredszer, már nincs hányingerem legalább és kint minden zöld és én csak nézem, az orrom az üveghez tapadva...a fejem meg szétrobban, űrhajókkal utazom éjjelenként de hová is... valaki, valaki... ibalgin????

"él bennem is a tenger lángoló

kék és vörös habokkal sós

lüktetéssel sirályokkal láthatár

mögé bukó hajókkal viharok

csendes ködök himbáló árnyain

magamban a tenger magamban örök

elérhetetlensége a valóság szétpergő

cseppjei napjaim a tenger

győzelmem és vereségem..."

Látnom kell. Nagyon. Utaznom kell. Hamarosan. Valahogy. Akárhogy.

Ma vettem egy bringát. Kék.

Ha az ember lánya szereti a szépet és néha szeret női magazinokban vájkálni, akkor előbb-utóbb rájön arra, hogy ezen "új"ságnak titulált dolgok az unalomig ismétlik önmgaukat és egymást, s legfőbb erejük a képekben rejlik. Ha tehát meg akarjuk kímélni magunkat meg a lakást a felesleges papírhalmazoktól, a földet a kivágott fáktól :), pénztárcánkat meg a soványodástól, de azért mégis némi inspirációra vágyunk, íme ez a jó kis online lapocska:   http://www.faiyo.cz/ .

Mondom ezt azért, mert a lap kultúra részében egész aranyos és izgalmas kis gyöngyszemekre lelhet az ember, lásd Charlotte Gainsbourg klippjét:

https://www.youtube.com/watch?v=qM3xmfeYmA4&feature=related

Légy óvatos azzal, amit kívánsz. Tegnap takarítás közben rámesett egy ősi váza teteje. Egyenesen orrnyergen talált, megkímélve a szemüvegem és gyönyörű, most éppen lilásba hajló foltot hagyva maga után. Hümm... :)))

Tanulság: ha óvatosan, becézgetve próbálok a múltamhoz meg a dolgaimhoz nyúlni, az annál inkább orrbavág. Kéne némi logika és józan távolságtartás az életembe.

Tanulság 2: ha beledöglök, akkor is otthont csinálok abból a lakásból... ez már kihívásnak számít!!!  :)

Ez a húsvét most nem az a húsvét. Igaz, lassan begyógyulnak a foltok a térdemen.  Ott legalább.

Ma kimentünk a Vág-hídon túlra. Csillagos ég, a víz fölött Isten lelke lebegett - vagy csak a város maradék fényei. A fák virággal takarták meztelenségüket. Szénaillat. Virágillat. Vízillat. Autóbűz. Cigifüst. A híd fölött megint az érzés: jó lenne leugrani, zuhanni, zuhanni, csobbanni és elmerülni és felbukkanni és új életre keresztelődni.

Nem volt nyitva a kocsma. Nem is kívántam igazán. Csak a barátok közelsége, a megértettség pici szikrája vonzott oda. Mert nincs út lélektől lélekig. Csak sziklás, meredek ösvények vannak, száguldó kamionokkal teli országút melletti útpadkák vezetnek odáig. Ha elvezetnek.

Veled ülök a kertben. Fejem egy fának támasztom. Mormolom az imát, de nem hiszem igazán. Csak látom, hogy furcsán reszket a vállad és valahol tudom, hogy szükséged van rám. Aztán lassan fehér köd lep be mindent. Üvöltözésre ébredek majd holnap. Már megírták. Üvöltözésre és vérre...

https://www.youtube.com/watch?v=KpdutyX7p18&feature=PlayList&p=511B56C276C58144&index=91

díky za to

https://www.youtube.com/watch?v=vi9o7EgLuuI&feature=related

mert mélyebb minden seb, mint hinnénk

és mert magunknak is karcolunk sebeket

és mert másoknak is

A mai reggel utát, ha megnézzük a térdemet, azt tapasztalhatjuk, hogy kezdenek egyre jobban hasonlítani egymásra. Óh nem azért, mert végre átestem valami csodás kozmetikai beavatkozáson. Csak annyi történt, hogy az egyiken egy kb. két cm átmérőjű feketélő ütésnyom található (az a fránya kulcs a konyhában), a másikra pedig ma szereztem egy ugyanekkora, bár egyelőre kevésbé látványos horzsolást, mikor vagy 10 métert csúsztam a betonon. El akartam érni a buszt ugyanis. Rondább folyománya a dolognak, hogy  kilyukadt a kedvenc farmerem. Hogy tanítani hogy kell lyukas farmerben, azt hamarosan megtudom... :)

Az uszodalátogatás mindenesetre izgalmas lesz. Kéne talán még egy-két könyökhorzsolás és egy kis forradás a combomra, az lenne az igazi. Esetleg az arcomra...

Hogy miért fontos ez?

Mert nem tudom, hova a fenébe sietek. És hogy miért.

Na drága törisek és magyarszakosok és egyéb kultúrlények, ehhez mit szóltok? 

https://www.youtube.com/watch?v=SNQgJ65MLOI

Nekem effektívnek tűnik, legalábbis az alapiskola szempontjából, kéne több ilyen is, legalábbis figyelemfelkeltőnek. Nem, nem helyettesít semmit, sőt, nem mondom, hogy tökéletes, de azért emélkezetes.

Apropo, ismer-e valaki olyan versmegzenésítéseket, amelyek nem folkos vagy klasszikus hangszerelésűek, hanem mondjuk rapalapúak, mint a Suhancos? Vagy drum and bass, esetleg egyéb elektronikus zene és esetleg még minőségi is? Help wanted! :) 

-Dobrý deň, tu ......... zo spoločnosti ......... . Môžem hovoriť s pani C Sz u k a Sz ovou? 

Nehezen gördülnek ki a betűk, de azért érezni, hogy mindent megtesz a napi betevőért. Megvárom, míg befejezi a kezdő kört, aztán lassan, jófajta délies akcentussal válaszolok: 

-Žial zomrela.

Döbbent csend. Vagy ennyi: 

-Prepáčte.

A kedvencem az volt, aki megkérdezte, hogy akkor elmondhatja-e nekem mindazt, amit el akart mondani. Nem csaptam le, csak mondtam, hogy "Nemám záujem".

Eleinte rettenetesen bosszantott. Mert szigorúan véve, persze akaratukon kívül ezek a szegény emberek halottgyalázást követnek el. Bennem legalábbis felfordul ilyenkor minden. Nehéz kikerülni az adathullámokból. MIndegy, hogy élő, vagy halott az ember. 

Tegnap levelet kaptam. Hagyatéki tárgyalás. Kicsit eltévedt szegény, mert a húsz éve lebontott régi házunk címére küldték. 

Akkor ez most már mindig így lesz??? 

Ma délután hallottam az inuitok szerelmi varázslás-torokénekét a Kossuthon. Először én is megijedtem. Aztán teljesen beleszédültem. Föld, hó, jégszaga van.

Aki fél, ne hallgasson bele, mert félelmetesen jó:

https://www.youtube.com/watch?v=qnGM0BlA95I

Egymással szemben állva "énekelnek" egészen belülről. Addig, míg valaki ki nem esik a ritmusból vagy el nem neveti magát. Egészen transzszerű állapot.

Ez pedig már a találkozás a kortárs komolyzenével: Nunavut (Kronos Quartet és Tanya Tagaq)

https://www.youtube.com/watch?v=0YTtUolJa9E&feature=related

nem merem megválaszolni a kérdést, hogy saját magam után kit szeretek a legjobban

Van, mikor annyira kapar valami bent,hogy "aztot mán csak kitáncóni lehet". Meg kiénekelni, "csakazértis" nevetni és "csakazértis" perdülni-fordulni és "csakazértis" emelt fővel állni ott a végéni.  Ez egy ilyen dal. Mert ez a zene egyszerre sír és nevet.

Meg persze az örömé is.

https://www.youtube.com/watch?v=WNnbP10Lb2s&feature=related

Ne félj, ne félj...

Harmattal jő az éj,
boglyas felhők sietnek
a Hold előtt -

Gyermekkorod sok réme,
a Mókus és az Egyszemű
tudod, nem él -

Viola - árny a térség,
meghallgatod meséjét,
de nem hiszed.

A bokrok nem beszélnek:
élettelen zörögnek.

Ne félj, ne félj...

Régóta kísért ez a vers. Elkísér és megkísért. Lehúz a tudatalattiba, a csak a szemem sarkában élő lények világába. Ez az a világ, amivel ha sokat foglalkozom, előlép a nemlétből és rémiszteni kezd. Borzongat és elringat. És ilyenkor olyan a hitem, mint a kisgyereké. 

neked nyikorog

az üres ház kapuja

a kiömlött, félig felnyalt tejföl

talpadra ragad a konyhakövön

kár letörölni

csoszogásod

visszhangzik még

sóhajod lepereg a penészes falakról

te nézel vissza a babák gombszeméből

a felszáríthatatlan bánatból

hangod befejezetlen mese

tenyeremben voltál

kiszitált marék föld

cipellek magammal

A.Y. 10.01.26. N.halálára