-Dobrý deň, tu ......... zo spoločnosti ......... . Môžem hovoriť s pani C Sz u k a Sz ovou? 

Nehezen gördülnek ki a betűk, de azért érezni, hogy mindent megtesz a napi betevőért. Megvárom, míg befejezi a kezdő kört, aztán lassan, jófajta délies akcentussal válaszolok: 

-Žial zomrela.

Döbbent csend. Vagy ennyi: 

-Prepáčte.

A kedvencem az volt, aki megkérdezte, hogy akkor elmondhatja-e nekem mindazt, amit el akart mondani. Nem csaptam le, csak mondtam, hogy "Nemám záujem".

Eleinte rettenetesen bosszantott. Mert szigorúan véve, persze akaratukon kívül ezek a szegény emberek halottgyalázást követnek el. Bennem legalábbis felfordul ilyenkor minden. Nehéz kikerülni az adathullámokból. MIndegy, hogy élő, vagy halott az ember. 

Tegnap levelet kaptam. Hagyatéki tárgyalás. Kicsit eltévedt szegény, mert a húsz éve lebontott régi házunk címére küldték. 

Akkor ez most már mindig így lesz???