To be, or not to be: that is the question: Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Whether 'tis nobler in the mind to suffer Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
The slings and arrows of outrageous fortune, Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Or to take arms against a sea of troubles, Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
And by opposing end them? To die: to sleep; S fegyvert ragadva véget vet neki? Meghalni -- elszunnyadni -- semmi több;
No more; and by a sleep to say we end S egy álom által elvégezni mind
The heart-ache and the thousand natural shocks A szív keservét, a test eredendő, Természetes rázkódtatásait:
That flesh is heir to, 'tis a consummation Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.
Devoutly to be wish'd. To die, to sleep; Meghalni -- elszunnyadni -- és alunni!
To sleep: perchance to dream: ay, there's the rub; Talán álmodni: ez a bökkenő;
For in that sleep of death what dreams may come Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
When we have shuffled off this mortal coil, Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Must give us pause: there's the respect Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
That makes calamity of so long life; Mi a nyomort oly hosszan élteti:
For who would bear the whips and scorns of time, Mert ki viselné a kor gúny-csapásit,
The oppressor's wrong, the proud man's contumely, Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét,
The pangs of despised love, the law's delay, Útált szerelme kínját, pör-halasztást,
The insolence of office and the spurns A hivatalnak packázásait,
That patient merit of the unworthy takes, S mind a rugást, mellyel méltatlanok
Bántalmazzák a tűrő érdemet:
When he himself might his quietus make Ha nyúgalomba küldhetné magát
With a bare bodkin? who would fardels bear, Egy puszta tőrrel? -- Ki hordaná e terheket,
To grunt and sweat under a weary life, Izzadva, nyögve élte fáradalmin,
But that the dread of something after death, Ha rettegésünk egy halál utáni
The undiscover'd country from whose bourn Valamitől -- a nem ismert tartomány,
No traveller returns, puzzles the will Melyből nem tér meg utazó -- le nem
And makes us rather bear those ills we have Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a
Than fly to others that we know not of? Jelen gonoszt, mint ismeretlenek
Thus conscience does make cowards of us all; Felé sietni? -- Ekképp az öntudat Belőlünk mind gyávát csinál,
And thus the native hue of resolution S az elszántság természetes szinét
Is sicklied o'er with the pale cast of thought, A gondolat halványra betegíti;
And enterprises of great pith and moment Ily kétkedés által sok nagyszerű,
With this regard their currents turn awry, Fontos merény kifordul medriből
And lose the name of action. - Soft you now! S elveszti "tett" nevét. -- De csöndesen!
The fair Ophelia! Nymph, in thy orisons A szép Ophelia jő. -- Szép hölgy, imádba
Be all my sins remember'd. Legyenek foglalva minden bűneim.
