Valaki... valaki állítsa meg... belezuhantam a világba, vagy az belém, relatív, tök mindegy... minden imbolyog, minden képlékeny, csápszerű, parttalan és formátlan, mindenhonnan csak az ömlik, amit tenni kéne, közben kint ordít a tavasz a színes virágaival és az ijesztő állataival... ma símogattam kisnyulat, de megfogni nem mertem... kerozin bennem a szeretet is, fel fog robbanni ... a nyúl szeme is piros volt, kis fehér piros nyúl ... valaki, valaki állítsa meg a buszt, folyton csak száguld fel-alá, ezredszer, már nincs hányingerem legalább és kint minden zöld és én csak nézem, az orrom az üveghez tapadva...a fejem meg szétrobban, űrhajókkal utazom éjjelenként de hová is... valaki, valaki... ibalgin????