neked nyikorog
az üres ház kapuja
a kiömlött, félig felnyalt tejföl
talpadra ragad a konyhakövön
kár letörölni
csoszogásod
visszhangzik még
sóhajod lepereg a penészes falakról
te nézel vissza a babák gombszeméből
a felszáríthatatlan bánatból
hangod befejezetlen mese
tenyeremben voltál
kiszitált marék föld
cipellek magammal
A.Y. 10.01.26. N.halálára
