Két esküvő, egy Csehov. Fura egy nap. Jobb-rosszabb, mint hittem. Foltok a lepedőmön, az arcomon, az emlékezetemben. Túl sokan és túl kevesen vesznek körül. Kéne valami felemelő, pacsirtaszerű történés.
Mert
https://www.youtube.com/watch?v=0lqsZTcGjR4&feature=player_embedded#!
Néha attól tartok, hogy annyira félelmetessé vagy taszítóvá válok mások számára, hogy menekülni kezdenek előlem. Nem akarok félelmetes vagy undorító lenni. Nem akarok nem akart lenni. Nem akarok törleszkedni. Csak (meg)ismerni akarok. És még ezt sem hagyják. Szépen vagyunk.
