Kedves Gyerekek!
Aki szeretne szép mesét látni, az nézze meg ezt (akár youtube-on is meglelhető)!
Mese az elátkozott lányról, akinek malac arca volt. Még ahhoz képest is szép és finom humorú történet, hogy hollywoodi tesvírek alkotása. És nagyon "szeressük".
...a művészet egy olyan gomb a régi zakódon, amit eddig nem vettél észre, de már fényesre csiszolták nagyapáid, apáid és a saját ujjaid, ám ha hirtelen rátekintesz, más színben kezded el látni a világot...
...ich stand plötzlich in Wien, vor dem Dom, und meine Sachen rochen nach Zigaretten und Alkohol...
...ich zerplatze vor Neugierde, wenn du diesen kelinen Sack nicht öffnest... ich zerplatze sowieso, sag mal, bist du schon mal auf die Idee gekommen, mich kennenzulernen?...
...woher kommen die Hunde, die an den Straßenecken heulen?... woher kommen diese Gefühle?...
...mann, die ganze Stadt ist ein Ringispiel... und das Wasser der Donau verwandelt sich in Bier...oder war das Rotwein?...
...Blut auf den Henden... die Straßenecken werden nie runder...
...morgen geht´s nach Berlin... ohne Schuhe... ohne Gepäck...nur das Summen im Kopf und ich...
kis kopogások az ablaküvegen
csak neszezés, mint mikor valaki feladja
pihék a párkányon
kirepedt zacskót
lökdös a szél
ágakba akadt hajszálak
jelzik az útirányt
arra indulunk
A. Y. 09.06.04.
madár kerget buszt
busz kerget madarat
hazafelé veri az ütemet a szív
zöld rét a lélek
rajta körtánc és napimádó ének
sikít a fénybe
kitárom sebeim
szent tekintetű, nagy kóborkutyák (szavaid)
nyalják tisztára őket
áldom szeretőm lába nyomát is
A. Y. 09.06.02.
ha csak el akarsz rugaszkodni a "való világból", ha csak szeretnél kicsit hinni a csodákban, a tiszta szívű emberekben, ha szereted Indiát, a zenét, a színeket, az arcokat, akkor nézd meg és láss csodát... hogy etikus-e ilyen filmet forgatni a nyomornegyedből kirángatott kisgyerekekkel, az már egy másik kérdés, de annyi bizonyos, hogy a film amolyan igazi bollywoodi - hollywoodi varázslat, és ha mered átadni magad, akkor lesz egy igazi kellemes estéd, s a végére magad is lebegni kezdesz majd valami furcsa ritmusra, fel a 12 fokú skálán...
https://www.youtube.com/watch?v=nikw8HG8J8I&feature=related
jaj, lógó fenekű
zsíros várakozás
száját nyalogató
fekete macska a napfényben
kócos-szőkén unatkozó királylány
úrilány a fánkok között
jaj, karikás szemű
lassú reggelek
régi Mária-arcú kakaófoltok a terítőn
befejezetlen mondatok
intravénás tévédélután
hány terv koporsója e test?
fura így szélbe kiabálni a szavakat ...
"elrepült a vándormadár keletre"...
szavak kondulnak
a hegyek mögül
hazaérek
(a szobámban elvesztegetett órák után hol
idegen szavakra vadásztam
poros kezemben néhány cserép
az esti szél ezt is kisöpri)
hazaérek
szavak dörgölőznek
lábam alatt botorkálnak
hazavezetnek
szájamhoz illő mosolyt fakasztanak
nyugodtan alszom el
álmomban is
ők zenélnek
A.Y. Garamkövesd, 09.04.17.
esküszöm
minden nyolcadik szavam
tiéd
mondta
én számolni kezdtem
s a sok az, és, dehát,
talán
csak hullt rám
mint a kőzápor
parázna zsidó asszonyokra
kötényem nem bírta
elrepedt
két karom kevés volt
sebes lett
arcomon kék és lila foltokat hagyott
a szánakozás
ő meg csak állt előttem
csalódottan várakozva
A.Y. 09.05.09.
ma a füstből kiszálló gondolat-sárkány
elém telepszik
figyelmesen ingatja fejét
jobbra-balra
álmos szemében
végtelen bölcsesség
végtelen együgyűség
végtelen
- felpattan,
farkát kergeti
és úgy hörög, mintha újra megszületne
és a kör
és a nulla
felemészti önmagát
és a füstből kiszáll a gondolat-sárkány
elém telepszik
utána nyúlnék, de késő
mert csak
önmagát harapja, tépi, kioltja
végtelen büszkeség
végtelen félelem
és csak pernye hullik nyitott tenyerembe
A.Y. 09.05.08.
Megjelent (ill. megjelenőben) a Weöres-összes. És ez nagy szám!
És ezt nekem onnan kellett megtudnom, hogy elmentem a Wolverine-re,
egy amolyan igazi plázamozis-barátos estére. Farkas és Gambit a vásznon, a kezedben popcorn, kólát szürcsölsz (ritka és veszélyes ital), melletted emberek a legjavából, előtted végre nem ül semmiféle hústorony, akitől nem látnál, és a lábad alatt egy táska mélyén két kötetnyi irodalom-birodalom. Hmm... :)
Kell még valami más péntek estére?? :)))
A.Y. 09.05.04.
minden sor nyavalygás csak
parasztok hőbölgése a buszon
pálinkaszagú, felböfögött közhelyek,
fél kifli a légypiszkos műanyag terítőn
lompos nyári délután
kimondva-leírva
terítéken a lélek, rángatózik még -
tollammal döföm le
A.Y. 09.04.23.
(J. Prevert után szabadon)
Manapság nem lehet hinni a csodákban.
Ma, mikor vágtam a kenyeret,
az ablakon kirepült egy tyúk.
Majd megtudtuk, hogy a pék viccelődött.
Megmondtam én.
A mai időkben nem lehet hinni a szerelemben.
Tegnap egyik barátom
csók közben lenyelte a kedvesét.
Utána elnézést kért, hogy nem akarta,
hogy véletlen volt.
Megmondtam én.
A mai időkben abban sem lehet hinni,
amit festenek a festők.
Picasso lovat festett, közben egy kislány szívét rágta,
de a képnek címe lett: kislány lószív evése közben.
Nem megmondtam?
Megmondtam én.
Mi történik, ha öt perc alatt benyakalsz egy Keltet, összetörsz pár ajtót (vagy inkább a kezedet), aztán félbambán bedőlsz a gép elé angol nyelvű értelmetlen sorozatokat bámulni, mindezt féktelen dühödben? Mi történik, ha kicsit rádszakad a világ és a zsákutcában találod magad egy rakat régről ismerős démonoddal?
Nos, többminden.
Először is: rájössz, hogy az angol sokkal jobban megy félkómás állapotban, sőt, néha már a vicceket is érted anélkül, hogy a feliratokat olvasnád.
Másodszor: előveszed a tegnapról megmaradt, még éppen szét nem rágcsált ceruzádat, mert rájössz, hogy ez is megteszi karónak holmi vérszívó gondolatok ellen.
Harmadszor: kijavítod a még kijavítatlan dolgokat és teljes lelki nyugalommal merülsz el a (nem is olyan kommersz és komolyan elgondolkodtató) Watchmen második kötetébe a buszon - addig sem sajnálod magad annyira.
Negyedszer: megpróbálsz nem megölni mindenkit magad körül, bár ez kissé bonyolultnak tűnik és sajnos mindig vannak ártatlan sebesültek, akiknek utólag be kell kötöznöd a sebét. (Értsd: nehéz úgy tanítani közönyös kis kölköket, hogy közben >természetesen hibás és beteges logikával< őket okolod minden szerencsétlenségedért.)
Ötödször: feladod a diétádat és nagyot harapsz egy (mit egy: akármennyi) óriás -habos-menyasszonyi tortába.
Hatodszor: ordítozol Istennel. Ez néha határozottan jót tesz a kapcsolatotoknak.
Hetedszer: nem, nem nyugszol meg. Csak elképedve bámulod a happy endet, mert néha az is van. Néha kiderül, hogy a konferencia korábban, a ballagás meg később van a vártnál. És hogy elmehetsz. Mehetsz és deutschulhatsz, mint régen. És hogy szabadabb vagy a madárnál... És hogy néha vannak jó napok is.
Óh, mondd, te mit választanál? Egy hetet Németországban, egy konferencián, csupa móka, kacagás, nyelvi őrület közepette, vagy a kilencedikes osztályod ballagását? Kissé buff az ember lánya, ha ilyen és hasonló döntésekbe kényszerítik. De minimum szétveri az ajtót...
ma sem váltom meg a világot
ma sem kerül pont az i-re
a tenyerem meg csak izzad tovább
az égből hullnak a zongorák
kissé kiborult
papírpohár vagyok
hangyák isszák fel nedveim
és a buliba beszáll majd néhány kukac is
alig várom, hogy újrahasznosítsanak
csak valahogy nem tudom eldönteni,
van-e élet
a cipőtalpad után
leszek talán kínai műszálas trikó
vagy kerti pad
esetleg csak ózonlyukas, elröppenő gondolat...
hajnalban furcsa madár kiált
és véres folt már csak a glóriád
izzadsz és sírsz és a félelem
végigkúszik a testeden
gyomrodba fészkeli magát
jönnek
megrándul a sebhelyes hát
bámulnak szájtáti ostobák: na jó -
- tégy csodát! - ostorcsapás minden szó
te meg csak állsz és a némaság
beburkol, mint régen anyád
lábadra finom kis patak
vér folyik, csípnek bogarak
s vonszolod már az óriás szálkát
kezed halott tekintetű reménykedők szorítják
az égbe szúrnak, s utolsó szavad
kárpitot repeszt, s kitárja a sírokat
magyarországi
MO-i
EM-Ó-i
emós
magyarországias
A.Y. 09.04.10.
takaróm alatt néhány könyv
és a zseblámpa glóriája
magam alá gyűröm az inget
csíkokat vasalnak bőrömbe
az évek
ringatom magam
hátha nem lesz vége
és az utolsó oldalon
újra kezdődik minden
A.Y. 09.04.06.
Tegnap énekeltem. Bentről. Boldogságos 36 másodperc a semmi és a nirvána között. Tömeg és energia. Templom és fény.
Mára csak az üvöltözés maradt. Jó volt a show: én ordítok, ők röhögnek. 45 perc kín. Lang lebe die Königin!
Változatos és izgalmas az élet. Kár, hogy nincs rajta egy stop-gomb...
