hajnalban furcsa madár kiált
és véres folt már csak a glóriád
izzadsz és sírsz és a félelem
végigkúszik a testeden
gyomrodba fészkeli magát
jönnek
megrándul a sebhelyes hát
bámulnak szájtáti ostobák: na jó -
- tégy csodát! - ostorcsapás minden szó
te meg csak állsz és a némaság
beburkol, mint régen anyád
lábadra finom kis patak
vér folyik, csípnek bogarak
s vonszolod már az óriás szálkát
kezed halott tekintetű reménykedők szorítják
az égbe szúrnak, s utolsó szavad
kárpitot repeszt, s kitárja a sírokat
