Mitől leszünk különlegesek? És ugyan mitől más ez a blog, mitől fontosabbak bármelyikünk gondolatai, érzései a másikénál? Ki mondja meg, mi az, ami egyedi és mi a tömeges? 

Ha jobban belegondolunk, talán nincs is semmi értelme a kérdésnek. 

Mert mi van, ha minden birkaság mögött egyéni birkaság áll. Az én szabálykövetésem egyedi szabálykövetés. Különleges vagyok az unalmasságommal, egyedi vagyok a tömegfarmeremmel, a tévéfüggőségemmel, a kis, megszokott köreimmel. "Ha mindenki csinálja, én is megteszem, de azért, mert meg akarom tenni. Az én egyéni döntésem alapján." 

Vagy mi van, ha minden különlegességem ellenére csak egy kis csavar vagyok valahol, egy apró higanycsepp a lázmérőben, s minden kimondott szavam elhangzott már valahol, minden leírt gondolatom plágium? Különlegesen öltözöm, s a különlegesség akarása tesz masszaszerűvé. Bulgakovot és Márquezt olvasok, mert az trendi. Okosakat írok, mert azt várják tőlem. Közben mindez csak kétségbeesett kapálózás a felszínen maradásért, a túlélésért, alkalmazkodás a legkeményebb darwini értelemben. Ja, mert szeretném, ha szeretnének.

Mitől lesz valaki fontosabb a másiknál? Mitől lesz valaki jelentéktelen senkivé? 

Na, nagy kérdések, lehet, hogy valaki megpróbálkozik holmi válasszal.