A gyerekem, akinek a törött ablakpárkány felvágta a kezét, megúszta két öltéssel. A mosdó, amit tavaj törtek össze, már régen ép és akkor sem történt igazából több holmi csínytevésnél. A lány, aki majdnem péppé verte az osztálytársát - bár még mindig agresszív - javuló tendenciát mutat. Az, hogy 5:40-kor kelek, kezd izgalmas kakasvadászattá válni (ki hitte volna, hogy a mi kis városunkban valahol baromfit tenyésztenek). A sofőrök már tudják, hova veszem a jegyet. A kollégák szívességekre kérnek. Tudom, miből jó sokat és miből ajánlatos kevesebbet enni az étkezdében. Mosolygok. Jó a kedvem. Próbálkozom - de már ritkábban bőgök, ha nem jön össze. Gyerek előtt még mindig nem bőgtem, jó jel egy év után. Izmosodom.
És még mindig ferde a kép és még mindig nincs minden a helyén és zavar az a zokni a szoba közepén és valami nagyon nagyon nem stimmel, akkor sem, ha ma úgy tűnik, minden rendben van ...
rezignált számvetés
2007.09.25. 20:18 :: Aeemit
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://hermelinesholgy.blog.hu/api/trackback/id/tr88176910
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.