élhetetlen túlélő vagyok. macskák vezetnek haza, idegenek szólnak, hogy ne drogozzam túl magam és bácsik mesélik el a fél életüket hazafelé egy buszon. evickélek hivatalból hivatalba, karból karba, jobbról balra taposom ki a füvet magam alatt. minek is? nem tudom. kellene valami, ami hajt. előbbre. valami, ami félelmet eszik és kicsit felemel. nem akarok máshol élni, de szükséges máshol élnem, mert betegít a hely, ahol eddig voltam. sok kicsi búcsú van most. és nagy bizonytalanság. talán némi reményszerűség. himbálózom itt a dunán, reggeli rosszullétekből szülöm a verseket és eladom a lelkem egy cégnek, ahol ki tudja, melyik fiókba akarják majd bezárni. elindultalak megkeresni, te, aki hol vagy. és itthagylak magam mögött téged, aki (lenni) szerettél volna.
bp story 1
2011.11.26. 23:41 :: Aeemit
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://hermelinesholgy.blog.hu/api/trackback/id/tr703414305
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.