nincserőmélnionincserőamélninincserőkmélninipncserőmélni......
kezek és lábak és szívek a vászonzsákban
csak ülök itt.
az emléked kiütődik a bőrömön.
a testem a gyász.
néha megmoccan.
néha beszél és gondoskodik.
néha újrateremt téged.
minden messze van ilyenkor.
bentről figyelem.
igazából kuporgok.
kussolok.
para. normáis. vagyok.
A.Y. ´11.10.21.
https://www.youtube.com/watch?v=SVEusVobh5s&NR=1
a halál két éve lakik itt
ennyi idő egy csontváznak is sok
kövéren mosolygok az üveg mögül
bele a megmaradt tükörbe
egyedül
ilyenkor valahogy
mindig ez van
papírsárkányőszilevél-szívem
kihányom majd a vigasz giccsével együtt
bele sem merek gondolni
hány üveg lesz ez még életemben
görbén nézel rám a fotóról
a nyári mosolyod kissé beköpték a legyek
finoman intesz be
mikor összegyűrlek
A.Y. ´11.10.17.
Nagymamám halálának második évfordulójára
Szombat délelőtt. A cél: chili con carne. Ilyenkor valahogy mindig könnyebb másról írni...:)
Ha nagyon ugrálnék, elindítanék egy zöldmozgalmat itt a környéken. Írtam egy cikket a helyi lapba és meglepő módon reagáltak rá. Igaz, csak egy ember, de vette a fáradtságot, megkeresett a fb-n és írt. Izgalmas ez.
Lehetne mondjuk összehozni néhány találkát, szervezni ezt-azt, közösséget építeni, mert közös cél az addig (minimum) lesz, amíg van szemét és káosz a városban. Lehetne valahogy nyomni, hogy ne politikusokat fikázzunk és pénzhiányra panaszkodjunk, mert mindkettő kényelmes zsákutca, hanem csináljunk valamit. Csak úgy. "Szeretetbül."
Lehetne mondogatni, hogy majd mi forgatunk egy amatőr, de poénos klippet a kukák használatáról, amit talán be tudnánk nyomni a tv-be, vagy ha nem, hát a youtube-ra. Vagy készíthetnénk pár plakátot, mondjuk némi reklám fejében (a xxxx vállalat támogatja a zöldmozgalmat). Vállalhatnánk, hogy elmegyünk ovikba és iskolákba játékos foglalkozásokat tartani a gyerekeknek, hátha megértenek valamit és rákapnak az ízére. Elmehetnénk irodákba csak úgy rákérdezni, hogy duplaoldalasan nyomtatnak-e, megkereshetnénk a pékeket és megkérdezhetnénk, hogy kidobják-e az esti maradékot, vagy esetleg odaadják valakinek, aki rászoruló, ha más nem, egy állatotthonnak. Kitakaríthatnánk utcákat (mi is) és ültethetnénk fákat (csak mondjuk politikai felhang nélkül). Meghívhatnánk előadókat és művészeket, hogy támogassanak minket- mondjuk útiköltségért. Sőt, kereshetnénk helyi művészeket és csíny letudva (hiszen helyi művészből van rengeteg, tehetségesből meg meglepően sok). Írhatnánk ki fotó-, rajz-, graffitipályázatokat. Kirakhatnánk gerillamód az üzletek falára a tudatos vásárló 12 pontját (mert az mindig izgalmas). Elmehetnénk egyházi személyekhez, meggyőzni őket, hogy fontos a teremtésvédelem. A gyakorlatban is.
Ja. Lehetne.
Én nem akarom harcnak nevezni. Nem vérre megy. Ugyanmár. Még.
De én nem akarok vezér lenni. Nem nekem való. Zászlósnak mindigis jobb voltam. Valaki?
mindig kiszolgáltatom magam. kitárulkozom egészen a csontig meg a velőig. még beljebb. a lélekig. mert ezt tartom őszintének, mikor megkérdezik, hogy vagyok. és aztán csak néznek rám értetlenkedve és elborzadva, mert én mindig elfelejtem, hogy ők igazából semmire sem kíváncsiak. legfeljebb a saját szükségleteik kielégítésére. a meghallgattatásra.
helló, hogy vagy, jó, hogy vagy...
vagy csak vegetálsz, mint én? vagy csak keresed a széthulló darabkáidat? aki bevallja a keresgélést, a gyengeségét, az szánalmas és megvetendő vagy méginkább félelmetes fajta. fertőző betegként kerülik. mert instabil. mert kiszámíthatatlan. mert néha sír is. és ugyan kinek van ideje és gusztusa feltörülgetni mások testváladékait?
Második nap
Ömlött.
Ömlött. Fehéren ömlött.
Kegyelem nélkül. Sajnálat nélkül.
Liliomfehéren ömlött.
Míg összefolyt minden, mi volt.
Éhség. Harag. Vér.
És csontok.
Nem lélegzett. Feje az ölében, hallotta,
ahogy benne lélegzik. Ahogy szepeg. Hogy
könyörög. Hogy les benne valakire,
aki után nem maradt más, csak egy hajszál, vagy lábjegyzet. Csikó
bőre. Hallotta. Hogy térdel
benne. Hogyan csúszik. Hogy vetkőzik ki
a bűn és hazugság hasztalan ígéreteiből. Hallotta őt.
Mint a folyó, amely hallja megfulladni a halat - - -
Ömlött.
Ömlött. Fehéren ömlött.
Kegyelem nélkül. Sajnálat nélkül.
Liliomfehéren ömlött.
Míg összefolyt minden, mi volt.
Éhség. Harag. És vér.
Nem mozdult meg. Feje az ölében, megrezzen,
ahogy ő könnyedén mozdul. Ahogy csókolja. Ahogy
kéri. Ahogy arról kérdez, aki után
nem maradt, csak seb és huroknyom. S fél pár
kesztyű. Lágyan megrezzent. Ahogy magát megadja.
Ahogy felébred benne. Ahogy megmozdul - kapcsok
a menekülő szájakban. Lágyan megrezzent. Mint
a hal, amely hallja megfulladni a folyót - - -
Ömlött.
Ömlött. Fehéren ömlött.
Kegyelem nélkül. Sajnálat nélkül.
Liliomfehéren ömlött.
Míg összefolyt minden, mi volt.
Gyengédség foglya, emlékezetből újra
elfogva. Ajándékba egészen. A markában teljesen.
Csupa ujjból az ujjak között. Szavak rémítik.
Úgy, hogy fázik. Csend rémíti. Úgy, hogy
vacog. Kék erecske melle közén.
Kék ér szántja fel az eget. Elveszetten.
Visszaadva. Újra. Újra. Éjre nap. És
az eső után, a zuhanás alján valahol
hátul eléri a gyermekkorát. A sínekre fekve
tépdeste a menetrend lapjait.
Ömlött.
Ömlött. Fehéren ömlött.
Kegyelem nélkül. Sajnálat nélkül.
Liliomfehéren ömlött.
Széjjelnyílva, mint a rózsa, szúrt meg
minden tüskéjével. Csupa seb. Csupa illat. Csupa
rózsa, évekig csak önmagában, szomorúan
megdermedve. Csupa félelem. Hogy felébred.
Hogy újra csak magát találja. Kék erecske
melle közén. Kék ér szántja fel
az eget. Halott. Élő. Mi még? És mi
marad? Az esövíz. For-ró-so-dik.
Víz. Víz. Kár mindenért - - -
Nem is kár - - -
Ömlött.
Ömlött. Fehéren ömlött.
Kegyelem nélkül. Sajnálat nélkül.
Szíve a torkában, legyőzve fordult
gondterhelten, még álmában a nő
szívéhez. Még vigyázta. Még faggatta.
Még nevetett. Megbékélve, hogy már semmi
és senki sincs, aki a könny és nevetés
csendjében - - - gonoszul bámulná a csupasz
falakról - - -
Ömlött.
Ömlött. Fehéren ömlött.
Szíve a torkában, hiába aludt. Hiába
oltotta le a lámpát odabent. Láng táncolt benne.
Panaszos. Ravasz. Táncolt, és az éj
lilájából régi napok indultak meg felé.
Rég halott napjai. A száraz
fák szikkadt könyökében - - - farkasok
a sarkában - - - mint az élők - - -
Ömlött.
Ömlött.
Fordította: A.Y.
a fordítás megjelent az 57. Napút-füzetben :)
https://www.youtube.com/watch?v=7xS5YadB9VU
aztán csak kigurult szatyrából az élet
a lábam elé és láttam a gyűlöletét is
angyalszárnyas lányok osztottak csokiszívet
szétolvadt tenyeremben, szalvétát kértem és kiröhögtek
egy bőgővel aludtam egy helyen és még
hallottam, hogy a két szomszéd alkoholista szerint mi az erkölcs
egy órjási fa nőtte be az udvart
tésztát ettünk csak szeliden, te cigiztél én meg próbáltam nem aludni
múzeumba Petőfi, te miattad mentem
a halál egy kosztümös-szmogmaszkos bringáslány képében érkezik.
éjjel kelek fel, mert bennem remeg a ritmusod
a kezed utána mindig megmosod
pedig csak
finoman érint az intés
kinevetni könnyebb, mint viselni
kint és bent is ugyanaz a hőség cseppen a papírra
haikuka vagyok
pedig bennem épp
annyi tehetség van, amennyi nem kell
rosszul alkudoztam fent az istenekkel
mindenből egy sarokra valót
azt reszelgetem
fáradt szajha a mai nap, szétfosztogatta a perceit
fizettem értük eleget
de az éhségem, úgy látszik, a falban lakik.
fészekké kócolom a hajad,
mától abban lakom.
A.Y. ´11.09.19.
eleitől fogva tebenned
szívem visszacsatolom
ma újra kompatibilis
a radiátor nyomai a bőrömön
párhuzamosak
jössz mellettem
a végtelenben találkozunk
A.Y. ´11.09.19.
ötperces anya
ötperces szerető
ötperces részeg bódulatban
ötperces hős
öperces halál
A.Y. ´11.09.14.
*milyen maró, mikor nincs kivel osztozni az élményen. mikor nincs hova odafordulni este, hogy tudod és akkor megcsillantak a szikrák a sötét ég felé törtek és a kissrác akkorákat nevetett rajta és mesélt a kutyájukról aki jóban van a macskával és aztán a bátyja felajánlotta hogy hazavisz kocsival én meg örültem hogy nem kell gyalogolni és mikor a kisifú elaludt az ölében felemelte én meg a zsákját és elindultunk egy ritmusban lépkedve könnyedén és nekem csak otthon miután kiszálltam a kocsiból szorult össze a gyomrom hogy te jó élet én azt játszottam hogy nekem családom van és ez milyen de milyen szívtépően szánalmas*
szexus
erosz
filia
agapé
szexus
erosz
filia
agapé
szexus
erosz
filia
agapé
szexus
erosz
filia
agapé
ki vagyok én?
kinek a kezdete,
kinek a vége?
és ki vagy te,
hogy kényszerítettél a létre?
elhiszed, ha mondom,
nekem nem hiányzott,
hogy fájdalomból gyúrj belém újabb ráncot
és szétfeszítsd a mellkasom azért,
hogy láthasd, hogy löki szét
szívem a vért
e gyűlölt testbe
és hogy terem nyomában az agy
egy rejtett kis zugában
a vágy a kés után?
A.Y. ´01.08.16.
Yin nagyon kicsi volt, mikor először lépett be a templomba. A hatalmas kapuszárnyak ölelésre tárultak és a szentély magába fogadta. Először füst gomolygott mindenütt, kaparta a torkát és köhögnie kellett, de nem mert. Elfojtott kis nyisszenése végigvisszhangzott a szigorúan fehérre meszelt falakról.
Itt lakik az Isten? Miért választott magának ilyen furcsa helyet, ahol nem lehet kiabálni, hangosan nevetni és virágok sincsenek? Amúgy sincs itt senki, biztos szomorú itt egyedül...
A hajába tűzött virág után nyúlt, és gyengéden lefektette a szürke kőpadlóra.
-Mit csinálsz? Hogy mered bemocskoli a szentély tisztaságát? Elfajzott vagy, mint az anyád. Kár, hogy magammal hoztalak, hogy is gondolhattam...- reccsent rá Kip bácsi valahonnan hátulról.
Yin összerezzent.
- Én nem úgy... Kip bácsi, mit keresel itt? Dehát senki sem jött be utánam...
Rémülten forgott körbe-körbe, ide-oda mozgó tetintettel, kissé előre görnyedve pásztázta a félhomályt. Nem látott senkit sem.
-Ki vagy te?
-Ki vagy te? Ki vagy te ki vagy te ki....
De csak a visszhang válaszolt, egyre gúnyosabban.
vannak meglepetések a pop fenekén is.
könnyű kis finomság.
meg sokszínű jóság.
és egy rég nem hallott dal.
örömködtet,amit csinál. :)))
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, eget ostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután e l a l é l s z.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a K e g y e l e m.
újratervezés. vers reloaded. nem szoktam meg, hogy reményiket olvassak. túlolvastam régen. túlhallgattam. belecsömörödtem. nem szerettem. nem értettem. tegnap viszont felfogtam végre, mi lakik az elcsépeltnek ható és már korántsem divatos, mert azóta üressé tett, elárult és szétmajomkodott kifejezések és szavak mögött. hogy ez a minden ember küzdelme és törvényszerű(?) bukása, beszürkülése és besavanyodása, önmaga elvesztése, a semmi, ami ott ül a sarokban és les rád.
J. szerint minden, ami szép és igaz, az giccses kicsit. szerintem épp ezért nem biztos, hogy lehet beszélni róla. dadogás lesz az egész. de ez nem jelenti azt, hogy nem kell kimondani. hol van ma az Istenről szóló érthető, lélekbe karcoló beszéd? keresem, keresem...
szóval ott tartottam mielőtt a festő jött volna hogynyugtalan vagyok és beteg vagyok mióta nem vagy mellettemés hogy csak veled egy légtérben t picsába megint megzavartak szóval ott tartottam hogy nincs senki más aki ennyireés szerintem nem is voltés valahogy nem értem de sehol sem érzem jól magamcsak ott ahol te vagy anyuka mondtam már hogy ne zavarjnem kell a szendvicslégy szíves ne bőgj itt nekem szóval ott tartottam hogy azt akarom mondani hogy izé...
"Kedves XYZ Úr/Asszony!
Piackutatást végzek, kizárólag saját célokra.
Szeretném megérdeklődn, hogy Önt mi tartja életben. Mi az, amiért még mindig köztünk van? Szeretene-e tovább maradni, vagy miért érzi úgy, hogy jobb lenne kilépni az egészből?
Rövid válaszát előre is köszönöm. A kapott információkat természetesen bizalmasan kezelem majd.
Üdvözlettel:
A.Y.
2011.július 4., K. város"
