éjjel kelek fel, mert bennem remeg a ritmusod
a kezed utána mindig megmosod
pedig csak
finoman érint az intés
kinevetni könnyebb, mint viselni
kint és bent is ugyanaz a hőség cseppen a papírra
haikuka vagyok
pedig bennem épp
annyi tehetség van, amennyi nem kell
rosszul alkudoztam fent az istenekkel
mindenből egy sarokra valót
azt reszelgetem
fáradt szajha a mai nap, szétfosztogatta a perceit
fizettem értük eleget
de az éhségem, úgy látszik, a falban lakik.
fészekké kócolom a hajad,
mától abban lakom.
A.Y. ´11.09.19.
