a szívkoszorú a fejemen babér
a falba kaparom, ha elfogyott a vér
úgy, mint Kazinczy a Kuss-steinbe
csak itt én falaztam magam körbe
a földből nő az élet
kimászik és enyészet
zabáld reggel a pépet
attól könnyebb a lélek
az út szélén egy tacskó
vagy kölyök papírzacskó
nem látom az egészet,
vakítanak a gépek
arcomba mosolyt tolnak,
mögém kések lopóznak,
ez már megint egy rím-rag
örülj annak, hogy élhetsz
ma nem visz át a csónak
Kharón lóg egy kötélen
himbálózik a fényben
finom hálók befonják
a párkáktól kikérem
húsz méteres a madzag
mi van, ha négybe vágom
magam reinkarnálom?
A.Y. 01.004.07.
