nem tudom, mi ez a fene nagy dekadencia bennem mostanában. sok kiló csokis süti, minden mindegy hangulat... lehet, hogy van köze hozzá annak is, hogy minden megint szétesik és rendetlen és borzas körülöttem, már ami a lakást illeti, másrészt viszont a lakás az én lelkem tükre is, szóval ezek szerint kölcsönösen húzzuk le egymást... :P
és közben a nátha
és közben a rengeteg elszart idő
és közben a sok szépség, íz és pillanat, ami megrohad a hűtőben vagy szétmálik az ujjam között vagy csak túl fáradt vagyok, s nem jut el a tudatomig.
és közben az(ok), akik felbukkannak és eltűnnek, akik a hátuk közepébe sem kívánnak és akik mindig velem vannak a bajban és akik egyetlen sorukkal képesek megérinteni, keringenek körülöttem, mint valami bolygó körül.
jó most fruttikat hallgatni. közben megoldom a kör négyszögesítését, így tanár módra. tankönyvet gyártok olyanoknak, akiket nem érdekel. és énekelek magamnak, ha egyelőre máshol nem lehet. és könyveket nézegetek sóvárogva a boltokban, de nem engedem magam túl közel hozzájuk, mert megfizethetetlenek és amúgy sem tudom hova tenni őket.
fura egy időszak ez. értelmetlen. túz zavaros. mint valami tarka perzsa szőnyeg, szálakra tépve. valahol van ebben minta, csak észre kéne venni.
