őrzöm magam de kinek
de minek
rozsásodik a burok
és tenyerembe vásott körömmel
engedem el a vidáman integetőket
áporodik a szag és olyankor
patkányt terem a pince
nyikordul a kulcs a zárban
valami megpattan és
kitárulok a sötétbe
és e mozdulattól
puhán szitálni kezd rám
a por
A.Y. 10.10.05.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
