Minden úgy kezdődött, hogy kellett a hely a szekrényben. Aztán kiderült, hogy ki kell cserélni a tapétát. Aztán már fessük újra a beépített szekrény falát. Aztán már szerezzünk új polcokat a félbevágott ajtók helyett, aztán már mi lenne, ha kifestenénk a szobát. Aztán vakartunk és túl sokat. Aztán most már glettelni kell. Holnap glettelnek a HŐSÖK. És jött az asztalos is, akir majd újjáteremti, amit kell.
Aztán majd festeni is fogunk a törtfehér festékkel, amire hétfőn egy órát vártam, mire kikeverték. És most ő vár rám.
Közben kiderült, hogy nemsokára rám fog robbanni a gázbojler.
És ráadásul ha már benne vagyunk, a penészedő és mindent elrejtő óriási barna szekrénytől is meg lehetne szabadulni. Meg a benne lévő felesleges dolgoktól is.
Aztán van itt vagy egy tonna könyv, amit át kéne válogatni, mert túl korán fognak betemetni.
És mindebben a káoszban végig ott lapult a csoda, észrevétlenül lesett az egyik polc hátuljából, és várt, amíg eljutok a teljes kétségbeesésig.
És akkor felbukkant Ő, akit már vagy tíz éve keresünk. A Macis Könyv. Egy szabásminta könyv, amiből plüss játékokat lehet készíteni. Amiből Nagyi készítette a plüsseimet. Amit rongyosra "olvastam" ovis korom óta.
Hát, én még nem bőgtem örömömben könyv miatt, na most ez is megvolt.
Isten hozott, régi barátom!!! :)
