Sétálj végig a belvároson, kedves olvasó.  Egyből szembeötlő a "kiadó helyiség"-táblák özöne, a mindenható Válság lábnyoma, a félbehagyott épületek (régi dicsőségünk, Európa udvar, hű képe a romba dőlni készülő Uniónak, elkéstél, bizony el is tévedtél az éji homályban) és a romlásnak indult, hajdan erős Poliklinika épülete a Klapka-tér kellős közepén.

És most a legújabb, a fekete márvány-monstrumra erőszakolt barnás árnyalatú bronzszobor, Cyril és Metód a körforgalom közepén.

Én itt most nem kívánok arról vitatkozni, hogy mi köze a két hányatott sorsú, bizony sokat szenvedett és méltán megbecsült szentnek Komáromhoz. Merthogy tudjuk, hogy semmi, de semmi sincs. De fáj az a 100 000 eurós posztkommunista sebhely a város közepén. 

Nem tudom, ki tervezte, de szeretném, ha minden reggel a talapzattal szemben ébredhetne fel. Nem tudom, ki finanszírozta, de kapásból tudnék ezeregy helyet, ahol bizony szükség lett volna arra a pénzre.

Nem kívánok neveket sorolni, de néhány bosszúéhes és unatkozó politikus elhatározta, hogy tönkretesz egy várost. Módszeresen, lassan, szoborról szoborra, épületről épületre. És mi agymosottként és hitetlenkedve állunk és nézzük, ahogy kormányerők tudatosan és jogellenesen, saját polgáraik akaratát semmibe véve történelmet gyártanak, indulatokat szítanak, egymásnak uszítanak, csak hogy elkendőzhessék saját hibáikat.

Én mindigis szerettem itt élni. Büszke voltam az oltalmazó folyókra, a hidakra, a terekre, az ősi épületekre, az erődökre. Ha szlovák barátaimmal beszéltem, mindig megtaláltuk a közös nevezőt. Komárom mindeddig kölcsönösen két - mit kettő, kikötőként soknyelvű, büszke, erős és befogadó város volt. 

Mostanában azonban csak arcpirulással, szégyenérzettel tudok végigmenni a jól ismert utcákon. Mit ér a schengeni határ, ha nincs, aki átengedjen a mesterségesen felépített lélek-határokon? Hol vagy ilyenkor, értelmiség? Hol vagy ilyenkor, józan ész? Mit tehet az, aki nem akar beállni a tojásdobálók, emlékműgyalázók, revizionisták lelkes (?) csapatába? Mit tehet az, aki csak teljes jogú polgárként, igazságban és jogállamban szeretne élni és boldogulni?

Előveszi a bicskát. És előveszi a festéket. Aztán felnéz az égre és félrerakja. És vár.

 https://www.youtube.com/watch?v=x0tlKc2WHqU&feature=player_embedded