Utoljára azt hiszem, a Szájról szájrát hallgattam ennyit. És sokat kellett várni a következő "nagyŐ"-re. Aztán jött Bog és rámszórta minden kincsét és ennek a következménye az lett, hogy most éjjel-nappal ezek a dalok zuhognak az agyamban - vagy inkább hullámoznak, fodrozódnak, spriccelnek és harmatoznak. És kicsit gyerek vagyok és kicsit tiszta vagyok tőlük. És már tanulom őket, ha még egyszer lesz hangom, akkor majd meghalljátok... :)

Szalóki Ágiék megint csodákat műveltek. Köszönöm.