Ugródeszka... Emelt fővel, egyenes derékkal, bele a közepébe... mély a víz, zavaros is, nem látni az alját. Egy utolsó lélegzetvétel, az izmok megfeszülnek, két kar kitár, és ...
Ülök a szakadék felett. Alattam örvénylik a kékség. Furcsa zenék a fülemben, a hátamon a tegnapi elintézetlen feladatok, mint egy nagy, rosszul megtömött hátizsák. Húzzák a vállam, görbítik a gerincem. Hogy mostanában csak én hordok ilyesmit? Nos, egyéniség vagyok, Brian után szabadon, nem tudok és talán nem is akarok megszabadulni tőle.
Galambpárok vigyorognak rám a fejem fölötti ágakról. Elégedetten dörzsölik össze a csőrüket, elvégre fő a fészekrakás, az új lakás, néhány tojás, a tökéletes harmónia. Kár, hogy nincs itt egy kavics sem...
