a létezés legalján van valami, ami fontosabb a puszta létfenntartásnál. és ez az, ami nem enged itt maradnom. megszerettem sokakat ezen a helyen. mélyen és igazian. de azt nem tudom elviselni, hogy napról napra szembe kell nézzek a saját gyengeségemmel és kiszolgáltatottságommal. mindig ez voltam csak, ez és ezerszer ez, és nem akarok más lenni. képtelen vagyok átlépni azon, ha belémrúgnak, mert nem tudok mások szolgája lenni. lehet, a nemesi vér, lehet a dekadencia. vagy az élhetetlenség. valamire vagyok, de nem erre. és még akkor sem, ha ez adja a kenyeremet. hát dobbantok a jövő héten. újabb lépés valahová. újabb félelem. megkönnyebbülés. megtanultam menni akarni. úgyhogy most elrugaszkodom.