szusszanat

Néhány napja arról álmodom, hogy festek. Mindenféle indákat, virágokat. De nem papírra, hanem ajtók köré, falakra. Szeretem a fal és az anyag tapintását, más, mint a papír. És persze "örökebb" is. Veszélyesebb is ide festeni, hiszen papír helyett mindig van másik, de a fal vagy egy ruhadarab... Rengeteg adrenalin. Elég egy rossz mozdulat, és máris rengeteg munka jóvá tenni - sőt, legtöbbször egyenesen lehetetlen.
Mennyire életszerű művészet ez... Mintha visszalökne a gyerekkorba, mikor ösztönszerű alkotási rohamaim idején aggódó nagymamám kénytelen volt lépten-nyomon követni engem, nehogy telifirkáljam a firssen festett falát. Aztán feladta, s csak akkor festetett ki újra, mikor már kinőttem ebből a "mániámból".
Most újra visszaesőben vagyok. Lehet azért, mert nemrég újra kifestettünk Nagyinál és előjöttek a régi festékrétegek... ki tudja...
Ja, persze arról is álmodom mostanában, hogy jegy nélkül utazom a vonaton. És ez már végképp nem a kellemes adrenalinlöketekről szól...