HTML

szusszanat

vagyok a vagynak...

Friss topikok

linkblog

Archívum

bp story 2

2011.12.05. 20:59 :: Aeemit

Drága Barátaim, kik gondoltok még a bolonddal, nektek írok innen, a tűzhely oldala mellől,

ahová húzódtam melegedni, s emlékezni reátok, én, aki köztetek éltem, s akit ti szerettetek egykor...

valahogy így mondta Attila. Már a József.

Kedveseim, íme egy is update arról, hogy mi van velem itten a nagy Budapesten.

SZóval.  A múlt hét tele volt fészekmeleggel, gyomorgörccsel, átokkal és áldással. Bognál laktam, egy fészekben, a világ legjobb helyén, csak a kissé furcsa, nőruhába bújtatott alien lakótárs volt zavaró az egész történetben. A káposztás levest sosem fogom elfeledni, nem beszélve a buszokról és a 17-esről és  alépcsőkről és az újra megtalált harmóniáró. Szent idő volt ez.És elmúlt a gyomorgörcsöm. És jó volt Hazamenni. FŐleg, mikor munkába állás előtti éjjel úgy megvágtam az ujjam, hogy ömlött és ömlött és ömlött a vérem, aztán már csak arra emlékszem, hogy kiszaladt az erő a lábamból, ültem a kád szélén, B. diktálta belém az életet én meg próbáltam nagyon eszméletnél maradni, aztán kirángatott a balkonra és ott én voltam a Szabadság szobor. és azóta három ragtapasz fogy egy nap. de már javul. :)

Munka. Hát munka... hát nem tetszik. Érdekes, kihívás, de nem tetszik. Angolul megy és fura az egész. Kicsit értelmetlen. De sokmindenre megtanít, pl. arra, hogy milyen fontos szeretni azt, amit csinálsz. Vagy legalábbis mindent lehet szeretettel csinálni, lehet benne találni valami jót is.  Ilyenek. Nem én vagyok ez, de az emberek jók. Naggyon jók. Egyelőre. És figyelem a csoportdinamikát, ez külön izgalom. :)

De azért no, visszatérve a Kaméleonra, kell valami saját lakás az ember lányának. És így talákoztam sok "sajnos foglalt" után a bácsival, aki közölte, hogy ha kiveszem a szobát, este elmehetünk palacsintázni. :P És aztán így kerültem Budára. A-val és B-vel lakom. Én nem C vagyok, de egész jónak tűnik ez itt most. Két idegen férfival lakni, van ebben valami nagy jó poén és némi vakmerőség,de főleg nagy biztonságérzet. HOgy én vagyok a nő. És ez most kell. És beszélgetünk. És tervezünk. És eddig((egy napja) működik. Áldott ez a hely,kicsit fellengzősen fogalmazva. Már akkor tudtam, hogy itthon vagoyk, mikor beléptem az ajtón múlt pénteken. Jó ez így.

Csak hogy tudjátok, hiányoztok.

És csak hogy tudjátok, kicsit most jobban vagyok.

És csak hogy tudjátok, good bye, Kitty! :)

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hermelinesholgy.blog.hu/api/trackback/id/tr63441079

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kapcsoljlemindent 2011.12.05. 22:13:10

ó,
de szép ez
köszönöm a rám vonatkozóakat.
ámen
süti beállítások módosítása