vannak démonok. ott lapulnak a szív legalján, elfelejtett zugokban, várva a gyengébb éjszakákra, mikor kibillen az egyensúly. olyankor, a zuhanásban nincsenek kapaszkodók, kisiklik kezedből a párna csücske és a lepedő fojtogatóan csavarodik a tested köré, aztán az is meglazul és félrelibben, a légáram leszakítja a pizsamád is, kitépi a hajad, leforgácsolja a bőröd, a húsod, szétzilálja a csontjaid...
néha beleájulsz a fáradtságba, néha zuhansz reggelig. de másnap mindig jobb egy kicsit. csak ki kell bírni.
