az idei év egyik nagy felismerése: amitől menekülök és rettegek, az úgyis utol fog érni egyszer, akkor meg minek félni???
fegyver és harc nélkül sosem fogok előbbre jutni. és szégyen nélkül sem. és hazudni ragascsos massza.
minden, amit teszek meg érzek, az félreérthető és sztereotipizálható. a kategóriák előre adottak, ugyan, ki harcol még ellenük?
merthogy szeretni bűn is lehet. és jóllakni csak néha szabad, úgyhogy örülni kell, ha sikerül.
ülök itt a lyukban és várom, hogy újra megmozduljon a föld. most nem fog. mikor fog?
mikor fogok én is megmozdulni?
