Kezeket a magasba, ki az, aki csatlakozik? 

5:30 kelés, miután végre kialudtam magam a hétvégén.

egész nap vártam a németeket a suliba, akik bútorokat hoznak és csak holnap jönnek.

három órám volt a 9.-ben, utána még zene meg énekkar, és persze senki sem akart semmit sem csinálni, s a végén csak nekem ment el az összes hangom.

15:50-kor irány busszal Keszire, ott 15 perc várakozás az orális szexről és fekáliákról beszélgető helyi intelligencia között, majd a szűküléses busszal (nem fér el a térdem!!!) irány haza, ki a kutyával, persze szemereg.

4 karton tojással fel az emeletre.

bealudtam az evangelizáción.

odafagytam hazafelé a vizes járdához.

már megint nem küldtem el a versenyre a jelentkezést. és még a Bánk bánnak sem értünk a végére a versenyzőkkel, pedig hol van még a lényeg?

itthon tárt karokkal várt a szennyes edény és a bordel. szeretnek nagyon.

és akkor most kijelentem, hogy nem tudok pályázatírással is foglalkozni. nem megy.

és nem hagyom, hogy ezek után bárki még több melót sózzon a nyakamba.

megyek, és rendet rakok.

és aztán elalszom.

mert holnap megint 5:30. csupa tipegő, ketyegő, kaparászó, gyilkos kis másodperc.

hajrá, magyarok...