Belégzés.
Mostanában leginkább a közlésvágy jellemez. NÉha elég idegesítően akarok elmondani minden egyes mozzanatot magmaból. Mindent, amit láttam, hallottam, látni és hallani véltem, és mégsem megy. Valami mindig megakad a szétrúgott küszöb szálkáiban.
Kilégzés.
Néha levegő után kapkodok. Mert elképzelem, hogy már levegőt vettem, de mindez csak képzeletben történt.
És olyankor minden nagyon fényessé, a pupillámon ugráló éles világossággá válik.
Belégzés.
És újra kezdődik. Szavak születnek, hazug és igaz történetek. Mint ez itt.
Kifúj.
