Kérdés, hogy el kell-e fogni őket. Mármint a könyvtolvajokat. Mert oly korban élünk mi, Kedvesek, hogy már az is csuda, ha valaki megérint egy könyvet, esetleg beszédül a könyesboltba...mondja Magyarszakos.
Igen, tudom, a könyvek drágák. De akkor is. Biztató és elrettentő jel ez a könyvlopás-ügy. Zárjuk ki most azt az esetet, ha mindez csupán az adrenalin kedvéért történt (a borító kemény fedele a csupasz bőrömhöz tapad, kötött pulcsim alatt érzem, hogy a csücsök kék kis foltokat karcol az oldalamra, minden idegszálam megfeszül, bűbájos mosolyommal az eladót bűvölöm, miközben a kijárat felé araszolok ... már csak két lépés, és megcsináltam... piiiiiiiiiiiiiip...).
Maradjunk inkább a "nem tudom megvenni magamnak"-kategóriánál. Most őszintén, vajon hányan (nem) tartozunk ebbe a kategóriába? Valahányszor közel kerülök egy antikváriumhoz, enyhe remegés vesz rajtam erőt. Hadd menjek be, csak egy kicsit... Aztán a kasszánál szomorúan, ám roppant elégedetten, az aktuális könyvtorony alatt rogyadozve megállapítom: már megint nem sok maradt a fizumból (shame on me, pont hónap közepén). Jómúltkor megkértem G-t, hogy menjen be helyettem vásárolni. Persze, hogy nem bírtam ki. Bementem utána. Veni, vidi, vici, cipelhettem aztán Janus Pannoniust és Heinleint egész délután. De boldog voltam. És nem féltem senkitől.
(Lásd: ha azzal a táskával bárkit fejbecsaptam volna, azt hiszem, kapok egy ingyenjegyet a helyi börtön könyvtárába.)
Szóval: könyvet szerezni jó dolog. Jó meglátni, megszeretni, megszagolni, nézegetni, lapozgatni, beleírni a neved és nem írni rá semmit, mert szép, elhelyezni a vadonatúj könyvespocodon, néha leszedegetni, porolgatni, olvasni, olvasni, olvasni...
Mégis, Barátom: fogj sok könyvtolvajt, mert irigylem őket. Mert ők meg merik tenni azt, amit én sosem mertem... annyira...
Na jó, egy könyvet magamnál felejtettem, mert nagyon szerettem... egyszer... és egy bunkó tanáromé volt és volt neki több is belőle... és egyszer a könyvvárban (SIC!) véletlenül elírták a könyveim és így maradt nálam a Por első kötete... azóta sem mertem beleolvasni, mert nem birtoklom igazán ("ez csak a teste")...
