és kiszakadnak a vízálló
kockás nagy szövetek
régi piknikek így vesznek
a semmiben el
elrepedeznek a fák
törzsükön nyílik a seb
térdet horzsol az aszfalt
áldoznak öregek
vérrel
s hajlik a bőr
ránca benn a tájban
mellemben az üregek
meg sose telnek már
A.Y. 06.02.12.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
