szépen csordogál az álom
mézként az ajkadon látom
olvass nekem tündérlányról
ki még nem tud a világról
békát nézi hercegének
gólyát hív hozzá vendégnek
hímez - kiserken a vére
farkas vigyáz a sebére
tűzben csak jégvirág lenne
fagyban minket melengetne
csöndben mindig dúdolgatna
zajtól kövek alá bújna
szoknyáját becézi szellő
hosszú haja arany-termő
lábát csókolja a harmat
ám ő rá se néz, csak ballag
napfényt akarna ölelni
máglyán kell majd elégetni
A. Y. 09.02.19.
