Ma találkoztam Hófehérkével.  Bőre fehér, mint a hó, haja fekete, mint az ében, ajka piros, mint a vér. Holocsy Kriszta a Jókaiban. Zseniális kis darab, mintha filmet nézne az ember. Csupa beszélő varjú és bagoly, levegőben táncoló alma, tényleg megpukkadó mostoha, varázsdoboz, táncoló bábállatkák, óriásból apróvá törpült és mégis óriás színészek ...
Lélek van benne, mert mindenki megtalálja a maga számára igazán szórakoztatót.  A picik "retteghetnek" a sötétben villogó bagolyszemektől, csodálhatják az ördögi szépségű királyNÉT és önjelölt királyNŐT (Szvrcsek Anita),  a nagyobbak jókat szórakozhatnak Árminka királyfin (Pille Tamás), akinek eddig nem sok szerencséje volt a nőkkel: Csipkerózsika nem ébredt fel, hiába csókolta meg, Piroska inkább a halált választotta volna s Pocahontas egyenesen fenékbe lőtte szegényt; az idősebb generáció pedit jókat derülhet Hófehérke klasszikussá vált mondatán: "A fiúk a bányában dolgoznak...", nem beszélve az irodalom szakos szíveket megdobogtató elrejtett Shakespeare-idézetekről.
Aki még nem látta, az járjon utána!
:)