Nap fiát ha csábítottam,
hozzám vissza-visszatért,
mint a fagyok márciusban,
mint a koldus kenyérért.

Két kezembe vettem arcát,
elringattam szeliden,
hívta a Nap - én öleltem,
tépelődött: mi legyen?

És egy reggel arra ébredt
tiszta szívvel, bátoran:
elhagyja a Nap országát -
"Hozzád húz szívem s agyam..."

És én hagytam, hogy becézzen,
s míg a nap éjjelre vált,
szép arany haját lenyestem,
s megátkoztam Nap királyt.

"Önszántadból ha nem adtad,
kölcsönbe nem kell nekem!"
S otthagytam a szép királyfit -
mását bárhol meglelem!

És azóta úgy bolyongok
ezerszemű réteken,
mint az elveszett bolondok,
s mire vágyom, nem lelem.

             A.Y. 07.04.22.