Szokásos iskolanap. Már a hatodik órát húzzuk az ötödikesekkel. Zene. Rettenetesen utálják, mennének már haza, mit nyúzom én őket Kodállyal, hallgatnánk inkább rendes rockot vagy rapet...
Mély levegő, hajam is kibomlik a nagy erőlködésben, hosszú szoknyám haragosan suhog fel-alá. Felemelem a kezem, egyezményes jel, csendet intek. Erre az egyik előttem ülő kislány rámbámul a nagy barna szemeivel és őszinte csodálkozással felkiált:
-A tanító néni olyan, mint egy angyal...
Hát lehet itt tanítani? :)
