félkész fe

születek

vértelen,  törtfehér f

alak

kikopik kezemből a ceruza

előbújik a

gond

olhatod

pedig csak rólad akarok

valamit

és nem ig

az ez sem

mi vagyunk

A.Y. ´12.02.26.

to: Banksy

https://www.youtube.com/watch?v=I_PKo7PBJfg&feature=related

https://www.youtube.com/watch?v=KqvA110VqTw&feature=branded

a létezés legalján van valami, ami fontosabb a puszta létfenntartásnál. és ez az, ami nem enged itt maradnom. megszerettem sokakat ezen a helyen. mélyen és igazian. de azt nem tudom elviselni, hogy napról napra szembe kell nézzek a saját gyengeségemmel és kiszolgáltatottságommal. mindig ez voltam csak, ez és ezerszer ez, és nem akarok más lenni. képtelen vagyok átlépni azon, ha belémrúgnak, mert nem tudok mások szolgája lenni. lehet, a nemesi vér, lehet a dekadencia. vagy az élhetetlenség. valamire vagyok, de nem erre. és még akkor sem, ha ez adja a kenyeremet. hát dobbantok a jövő héten. újabb lépés valahová. újabb félelem. megkönnyebbülés. megtanultam menni akarni. úgyhogy most elrugaszkodom.

https://www.youtube.com/watch?v=YkerRxp5exU&feature=related

madárnak lenni egy fa legfelső ágán.

kétszer.

de másról akarok beszélni.

az időszak nehéz,

nagypapa kétdimenziós,

amióta a Boldogság Londonba költözött.

amikor a nyulat fejbeverik,

kiloccsan az agya.

apa,

de most komolyan,

a zabla nem fáj a lónak?

én arra megyek, amerre akarok.

ha akarom, beléd megyek.

vagy belémjössz.

anyának lenni egy vonaton, hazafelé.

kétszer.

engedjétek belőlem jönni a gyermekeket!

de én másról akarok beszélni.

a szarka a faágon

félrefordítja a fejét.

ő legalább használja,

én csak a testemmel nyerlek meg.

finoman benyitsz - fura templom ez.

téglák a szentek helyén,

senki sem válaszol.

kifordulnál, de nem lehet

a kocsi, a hitel, a gyerek

a test a panelben

a szarka a fán

a szív

A.Y. ´12.02.11.

http://soundcloud.com/fitn/brickman-sublime-fitn-rmx

egyszer kérdezték, milyen zenéket hallgatok. és nem tudtam rá válaszolni. mert sablont vártak.

úgyhogy mondtam, hogy népzenét. és hogy numetált. és hogy  gospelt, rockot, popot és elektronikus zenét.

és mikor nem értették, benyögtem mérgemben, hogy minimáltechnót is.

még kevésbé értették.

...

ez nem minimál, ez valami más, biztos tudják nálam okosabbak. én azt tudom, hogy hasít. és hogy szeretem.

kinek a szurtos keze

a hóember száján

hogy ne sikítson

bele a napba

A.Y. ´12.02.09.

w - ég-te -lan

https://www.youtube.com/watch?v=7vdgZAJVnes

...

napi 21 ticket

jegyet adok és veszek és vágyom  és zakatolok a villamossal elfelé

a szavak kihullanak a rostán

nem marad bent a

logos

a logolás alján

...

négy szó
szétszóródva
te        vagy          csak         itt

görbe fogak
a görög szobor szájában
sánta versenylovat etettem
megnémult énekest
símogass halálra
azt érdemlem
a vágyakat meg majd kinyomtatjuk
arra jók

minden sóhaj csak szajháskodás
a kitárt öl üressége
fertőző ragály
a lábamra ejtetted a bibliát, pedig
eddig is súlyos

esett

vagyok csak nem te  nem te nem

A.Y. ´12.01.25. Zkp-nek

a tó tükrén

a tó tükrén

a fény a szembe szúr

a lélegzet

a lélegzet

most belémszorul

én nem félek

én nem félek

szorítom a kezed

de kifognak

de kifognak

rajtam a neszek

és hiába

és hiába

is takargatom

az arcomon

az arcomon

kristály-nyugalom

a szívem ver

a szívem ver

és a jég alatt

megmoccan

megmoccan

egy furcsa alak

A.Y. 12.01.24.

Barátaimnak rendszeresen mutogatok fotókat a nagymamámról. Mióta nálam él, naphosszat gyönyörködöm a kis bolondériáiban, és állandóan őt fényképezem, minden lehetséges szögből és helyzetben, aztán képes vagyok fűnek-fának elbüszkélkedni a képekkel. Tudom, hogy gyerekes dolog, tudom, hogy a hátam mögött megmosolyognak érte, de egyszerűen nem bírom megállni. Nézd csak, milyen vicces: nagyi, ahogy eszik, teljesen összemaszatolja magát, csupa kakaó a ruhája, vastag sugárban kiköpi a padlóra a paradicsomlevest. Mióta rájött, hogy kell ezt csinálni, nem lehet leállítani. Hát nem aranyos? Még az is édes, ahogy fenekestül felforgatja a lakást valami régi papírok után. Nem győzzük csinálni utána a rendet, amilyen szeleburdi! Ez itt nagyi a fürdőkádban, berottyantott a pelusba, úgyhogy le kellett fürdetni, kész kis nőci, ahogy a szemét meregeti! Mindig így néz, ha nincs rajta szemüveg. Igen, a kád peremén az ott a protézise, olyan csibészes a fogatlan mosolyával. Persze, beszél is, csupa aranyosakat mond, az autókra, hogy automobil, a villamosra, hogy villanyos, mesél konflisról, salaváriról meg pomádéról, ilyen szavai vannak, megmagyarázza a maga módján a felnőttek érthetetlen világát. Olyan furcsa érzés, hogy valaki ennyire rám van utalva, így kitölti a napjaimat, tudod, most még el sem tudom képzelni, milyen lesz, ha egyszer, talán csak tíz-tizenöt év múlva, kirepül majd itthonról.

https://www.youtube.com/watch?v=FPrjDZTtyc4&feature=relmfu

Lord, I need comfort

I need a place on this earth

I need my lunchbreak and worldpeace

I need the confidence of the city-screans

I need a new blanket, cause my oldone is wet,

I  even need Spock from StarTrek

I need to need

indeed...

https://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&NR=1&v=_yhcs3YUjKE

 https://www.youtube.com/watch?NR=1&feature=endscreen&v=l0x9688TEYw

megfeneklett papírhajók a lavór alján
a jóslat régen beteljesült, hiába kavarod újra a zaccot
régi nyarak málnaszörpébe ragadva
a szárítóra teríted a szennyest, ha bevizeltél az epilepsziás roham után
azt hiszed, megtisztulhatsz,
de van, ami kimoshatatlan

A.Y. ´12.01.03. Zeelk-nak.

Papírhajó by Gaál Zoleeka.

a jézus kezében a bárd és meglendül és a szívem szétszakad
mit keresek köztetek
mit keresek ebben a lélekölő télben
térdig járok az emberben és térdtől fölfelé senki  
a hídon álltam tegnap és megint vonzott az örvény
/most egy papírhajó vagyok/
odameredtem a közepébe és ott állt a bárddal a jézus és fogta a kezében és én csak
hullani vágytam a magányban
/most egy szörnyeteg/
egy-két év még és megtörök én is
mechanikusan élek
előre begyakorolt mozdulatokkal
és eladom és feladom és megtépdesem ezt az életképtelen testet
/most nem én vagyok az, akit látni véltek/
nem.

A.Y. 12.01.07.

might be a stupid question, but what does it mean to love someone?

yes, it is a stupid question.  i promise i wont ask it loud again. 

https://www.youtube.com/watch?v=WioJbffVHXI&feature=related

2012. bennem. benned. ütések és templomillat és bejgli és tüzijáték és szálkák és Pilinszky és nem  is igaz és barátság és tánc és hópelyhek és napsütés és kutya a lábamon és karácsonyfa fényei és sírás és vágyakozás és érintések és pezsgővedelés és mégsem és káposztaleves és anyám meg apám és hazajött és akkor is én is és nem értem és fenyőágak és a hideg szobám és holnap menni kell és zene, zene, zene és jázmintea és test.

ich will verschwinden. nicht mehr nachdenken. nicht mehr kalkulieren, ans geld denken, an die gefühle von anderen, an meine gefühle denken, ich will frei sein von allem, ich will schlafen und träumen können, ohne gewissensbisse zu bekommen, ohne sich rechtfertigen zu wollen. ich will fliegen, fremde städte sehen, unbekannte tiefen von bekannten seelen erforschen, ich will hundert sprachen auf einmal sprechen, ich will summen und singen wärend ich spreche. ich will, dass auch der schweiß, der aus meinen poren kommt, auch der singt. ich will nach gut gemachter arbeit riechen, ich will mich in den armen von gott verlieren, ich will keine angst haben, ich will mich einfach wieder komplett fühlen, wie ich mich gefühlt habe, als ich vor hunderten von leuten gesungen habe und in deine augen schauen konnte, Angsar ist dein name.

nackt im Regen stehen.

einfach nur nackt im Regen.

Sommerregen.

Sonnenstrahlen an meiner Haut.

an nichts denken.

nur hinschmelzen.

ohne Kompromisse.

hópihék az arcomban. azt képzelem. állok az út közepén, egy járdaszigeten, két villamos és két út között. ha tudnék, sem léphetnék tovább, körbezár a forgalom áramlása. a szemaforok vörösében és zöldjében eső szitál. behunyom a szemem és azt képzelem, hogy megérintem a havat, ami ma délelőtt hullott. csak az ablakból láttam. a képernyő mögül épp kilátni. egy szarka volt az első állat, ami fel mert jönni idáig, a hetedikig, mióta itt dolgozom. vibráló monitorok, a testem egy székhez tapad, agytekervényeimbe rövidítések áramlanak cyber-sebességgel. katt-katt-katt, logika és izgalom, csupa igen és nem, 1 és 0, itt nincs talán, mert az az életet jelentené. ezek meg gépek.  száguldás, adatok, csak az ujjaim futnak a billentyűzeten. kétszer kettő józanság és enyhe szédülés. és a szarka. az ablak előtt. és a nevetés. valahol a hátamban. símogatások és lökések és szurkálások. emberi lények próbálnak elérni. néha engedem, néha bezárom az ablakot. bólogatok, mosolygok, lavírozok, ahogy szoktam, és bámulom a végtelent. egy szót sem értek. nem is akarok.

az eső végigfolyik az arcomon. nem vadul, csak úgy szelidecskén, a lámpa már kétszer is zöldre váltott, emberek mennek el mellettem, de csak kevesen csodálkoznak. nincs idő megállni. meg minek is? idióta mosoly a szám szélén. még egy kicsit ringatom magam, aztán előrelépek. még éppen időben. hazafelé.  nem jutottam el templomba a héten. most jászolt építek. odabent.

https://www.youtube.com/watch?v=8qpppSSesJ8

BP

Drága Barátaim, kik gondoltok még a bolonddal, nektek írok innen, a tűzhely oldala mellől,

ahová húzódtam melegedni, s emlékezni reátok, én, aki köztetek éltem, s akit ti szerettetek egykor...

valahogy így mondta Attila. Már a József.

Kedveseim, íme egy is update arról, hogy mi van velem itten a nagy Budapesten.

SZóval.  A múlt hét tele volt fészekmeleggel, gyomorgörccsel, átokkal és áldással. Bognál laktam, egy fészekben, a világ legjobb helyén, csak a kissé furcsa, nőruhába bújtatott alien lakótárs volt zavaró az egész történetben. A káposztás levest sosem fogom elfeledni, nem beszélve a buszokról és a 17-esről és  alépcsőkről és az újra megtalált harmóniáró. Szent idő volt ez.És elmúlt a gyomorgörcsöm. És jó volt Hazamenni. FŐleg, mikor munkába állás előtti éjjel úgy megvágtam az ujjam, hogy ömlött és ömlött és ömlött a vérem, aztán már csak arra emlékszem, hogy kiszaladt az erő a lábamból, ültem a kád szélén, B. diktálta belém az életet én meg próbáltam nagyon eszméletnél maradni, aztán kirángatott a balkonra és ott én voltam a Szabadság szobor. és azóta három ragtapasz fogy egy nap. de már javul. :)

Munka. Hát munka... hát nem tetszik. Érdekes, kihívás, de nem tetszik. Angolul megy és fura az egész. Kicsit értelmetlen. De sokmindenre megtanít, pl. arra, hogy milyen fontos szeretni azt, amit csinálsz. Vagy legalábbis mindent lehet szeretettel csinálni, lehet benne találni valami jót is.  Ilyenek. Nem én vagyok ez, de az emberek jók. Naggyon jók. Egyelőre. És figyelem a csoportdinamikát, ez külön izgalom. :)

De azért no, visszatérve a Kaméleonra, kell valami saját lakás az ember lányának. És így talákoztam sok "sajnos foglalt" után a bácsival, aki közölte, hogy ha kiveszem a szobát, este elmehetünk palacsintázni. :P És aztán így kerültem Budára. A-val és B-vel lakom. Én nem C vagyok, de egész jónak tűnik ez itt most. Két idegen férfival lakni, van ebben valami nagy jó poén és némi vakmerőség,de főleg nagy biztonságérzet. HOgy én vagyok a nő. És ez most kell. És beszélgetünk. És tervezünk. És eddig((egy napja) működik. Áldott ez a hely,kicsit fellengzősen fogalmazva. Már akkor tudtam, hogy itthon vagoyk, mikor beléptem az ajtón múlt pénteken. Jó ez így.

Csak hogy tudjátok, hiányoztok.

És csak hogy tudjátok, kicsit most jobban vagyok.

És csak hogy tudjátok, good bye, Kitty! :)

élhetetlen túlélő vagyok. macskák vezetnek haza, idegenek szólnak, hogy ne drogozzam túl magam és bácsik mesélik el a fél életüket hazafelé egy buszon. evickélek hivatalból hivatalba, karból karba, jobbról balra taposom ki a füvet magam alatt. minek is? nem tudom. kellene valami, ami hajt. előbbre. valami, ami félelmet eszik és kicsit felemel. nem akarok máshol élni, de szükséges máshol élnem, mert betegít a hely, ahol eddig voltam. sok kicsi búcsú van most. és nagy bizonytalanság. talán némi reményszerűség. himbálózom itt a dunán, reggeli rosszullétekből szülöm a verseket és eladom a lelkem egy cégnek, ahol ki tudja, melyik fiókba akarják majd bezárni. elindultalak megkeresni, te, aki hol vagy. és itthagylak magam mögött téged, aki (lenni) szerettél volna.

nem akarom. ellökném, megaláznám, bámul rám a kölyökkutya szemével. nekem ez nem kell. nem kellenek a suta érintések, a talánok, a majdnemek. nem kellenek az álszent fogadkozások, a félmeztelen igazságok. repülni akarok. dérré lenni és vízzé és elindulni bele a napba. nekem ne okozzon egy ilyen lelkiismeret-furdalást. minden féloldalas ismeretség azt okoz. minden percem kiszámított önuralom, minden kibomló dekoltázs csapda és félreérthető kedvesség. minden jó szavam hazugsággá válik, mert nem elég. neki ez sosem lesz elég. én meg nem tudok mást adni. a lábam lógálom a sinek felett. kifacsart szívek levéből iszom esténként. néha a sajátoméval keverem. nekem nem kell a másé, unom, unom, unom ezeket a játékokat. nekem senki másé nem. én szívtelenül megölöm, ha a másé. én nem nem nem akarom ezt így, pedig nyomnának bele, mint kölyökegeret a vizesvödörbe. ennek ez is jó lesz, ennek a maga hibája, hogy így van, ahogy van, egyedül, hát milyen istentelen dolog ez, ennek túl sok a nyavajája, túl válogatós, túl túl túl az üveghegyen a fűben hever az értelem utolsó szikrája. elmehetnétek megkeresni. 

Stich des Verslusts.

Stiche des Verlusts.

Stiche der Verluste.

Stiche

Stiche

Stiche

ich ersticke

ein zu langer Lebensfaden

die Moiras sind zu warnen

Stille

Still

Stil

Sssssst

s

  t

     i

       l 

           l

                         e

A.Y. ´11.11.02. für J.

nem valószívű.